Zabkása

-      "  Együnk reggelire zabkását! Vagy inkább maradjunk a kolbászos kenyérnél?"

"Akárhogy is döntünk, egyszer, azért érdemes kipróbálni a zabkását is.:)"

Magyar ember reggelire kolbászos kenyeret eszik, meg szalonnás rántottát. Esetleg kalácsot, kakaós csigát vagy valami más péksüteményt. Merthogy aki dolgozik, annak rendes reggeli kell, nem holmi madáreleség.

Nekem sem jutott volna eszembe zabkását készíteni, ha nem kezdek el olvasni egy cikksorozatot. Igazi emberkísérlet! Egy fiatal hölgy egy hónapig a minimálbérnek megfelelő összeget próbál meg beosztani, s minden nap részletesen beszámol, mire mennyit költ, milyen ételeket vásárolt, mennyiért, stb… Tanulságos…Én mindenkit alávetnék egy ilyen, minimum egy hónapos kísérletnek. Azt gondolom, aki egyszer megtanulja beosztani, értékelni a pénzt, az később, ha több áll rendelkezésre, talán akkor is okosabban osztja majd be.

Nos mivel már úgy rákattantam az emberkísérletre, mint mások a való világra (igazándiból EZ a való világ), így  a kommenteket is elolvasom…Ott pedig valaki zabkását ajánlott a hölgynek, ami finom, olcsó, egészséges. Hogy olcsó és egészséges abban nem kételkedtem, főleg azután hogy utána olvastam a "netes szakirodalomban". Merthogy Horváth Ilona szakácskönyvében még nyoma sincs zabpehelynek, nem is csoda hogy a magyar ember nyálelválasztása a szalámis zsemlére indul be, nem pedig a zabkására. Pedig, mint kiderült északi országokban, a zab jelentősebb gabonanövény, mint a búza, mivel rövidebb tenyészideje. Így ott mindig is gyakran fogyasztották, elsősorban a szegényebbek. Az angliai börtönökben állítólag oly gyakran szolgáltak fel zabkását, hogy a "doing porridge" azaz a zabkása készítés a börtönbüntetés szinonimájává vált a szlengben.

Elkészítése egyébként rendkívül egyszerű, tényleg 10 perc alatt megfő.

Kétcsészényi zabpehelyre annyi vizet öntünk, hogy bőven ellepje, néhány csipet sót adunk hozzá, s feltesszük főni. Mikor a vizet nagyjából elfőtte, tejet öntünk hozzá, s állandó keverés mellett még néhány percig a tűzön tartjuk. A kását két-három evőkanál cukorral édesítjük. Én szilvakompóttal tálaltam, de bármilyen friss vagy aszalt gyümölccsel finom.

Kellemesen csalódtam a zabkásában. Amellett pedig, hogy íze kellemes tényleg nagyon laktató.

A maradék zabpehelyből pedig készítsünk egy adag zabpelyhes kekszet, mely állítólag szintén délig lendületben tart…

Gyümölcsös joghurt

Nemrég kezembe akadt egy érdekes cikk a tejről, illetve a tejfogyasztásról. (Egészséges-e a tej?) Ha van egy kis időnk mindenképp érdemes elolvasni. Röviden: a cikk véleményeket ismertet pro és kontra a tej illetve a tejtermékek fogyasztásával kapcsolatban. Egyes tudósok ugyanis úgy vélik, hogy a tejfogyasztás kizárólag a gyermekek számára hasznos, mint ahogy az állatvilág többi faja is csak pici korában szopik. Később, felnőtt korban a szervezet már nem tudja hasznosítani a tejet, sőt fogyasztása káros. Más vélemények szerint igaz, hogy a tej alapjában véve nem felnőtteknek való, de mivel az emberek már évezredek óta fogyasztják, hozzászokott a szervezetük. Így a tejtermékek fogyasztása magas vitamin, fehérje és kalcium tartalmuk miatt mindenkinek ajánlott. Sajnos én nem rendelkezem elegendő ismerettel ahhoz, hogy saját "tudományos" álláspontot alakítsak ki, azonban úgy gondolom, ha valami jól esik  (az ízlelőbimbóinknak és a gyomrunknak egyaránt) együk meg és ne gondolkozzunk azon, hogy vajon hány mg Ca szívódott fel a szervezetünkben.

Engem, személy szerint egyetlen tudományos folyóirat cikke sem tudna arról meggyőzni, hogy lemondjak a tejeskávéról, a madártejről, a sajtról vagy akár a túróról. A joghurtról pedig ne is beszéljünk!

A joghurt pedig akkor a legfinomabb, ha házilag készítjük. (És persze az így megtakarított forintokról se feledkezzünk meg!) 

Készítéshez nyers tejre, s natúr joghurtra van szükség. A joghurtot a tejhez adjuk, így az abban lévő baktériumok tejsavat képezve megsavanyítják a tejet, azaz  joghurttá alakítják át. Ehhez olyan oltóanyag szükséges melyben a baktériumok aktívak, tehát ún. élőflórás joghurt. 
Első lépésként a tejet felforraljuk, hogy a benne lévő baktériumok elpusztuljanak. Langyosra hűtjük, majd belekeverjük az élőflórás natúr joghurtot. Egy liter tejhez kb. 1 dl joghurtra van szükség. Ezután 5-6 órán át meleg helyen tartjuk. A legegyszerűbb megoldás, ha az edényt egy  takaróval betakargatjuk, mintha a befőtteket tennénk száraz dunsztba. A végeredmény így viszonylag híg lesz. Ha sűrűbbet szeretnénk öntsük egy konyharuhával bélelt szűrőbe, s hagyjuk néhány órán át csepegni, így a joghurt állaga sűrűbb, krémesebb lesz. 
Ezután nincs más dolgunk, mint kedvünk szerint ízesíteni, s bekanalazni a hűs csemegét. Rakhatunk hozzá bármilyen gyümölcsöt, befőttet vagy lekvárt. A tetejére szórhatunk zabpelyhet, mogyoródarabkákat, de akár csokireszeléket is. Én már a metélőhagymás és a lilahagymás verziót is kipróbáltam, mindkettő isteni.
Következő alkalommal pedig már a saját készítésű joghurtot használhatjuk fel oltóanyagként...

Köményes kifli

Olvasni jó. Olvasás közben pedig mindig kell rágcsálni ezt-azt....A legjobb valami sósat, mert arra aztán jobban esik a sör. Merthogy olvasás közben sört is kell inni, főleg nyáron  nagy melegben. 
A köményes kifliket persze nemcsak sör, hanem borkorcsolyaként is fogyaszthatjuk, de a reggeli kakaó mellé is kiváló. A tésztája különösen érdekes, hiszen a liszt mennyiségéhez képest viszonylag sok élesztő szükséges hozzá, melyet kivételesen nem kell felfuttatni, s keleszteni sem kell a tésztát.
70 dkg lisztet, három tojást, 2 dl kefirt vagy joghurtot, 1 dl étolajat, 5 dkg élesztőt, s néhány csipet sót összegyúrunk, hogy könnyen nyújtható, de nem túl lágy tésztát kapjunk, majd a cipót 8 egyenlő részre osztjuk. 25 dkg puha margarint habosra keverünk egy kiskanál sóval. A kis cipókat lisztezett deszkán kb. 20 cm átmérőjű körökké nyújtjuk, s vékonyan megkenjük őket a sós margarinnal, majd meghintjük köménymaggal. A lapokat ezután 8 egyenlő részre osztjuk (negyedeljük, azután a negyedeket megfelezzük), s a szélesebb, külső részétől befelé haladva feltekerjük őket. 
A csinos kiflivé formázott tésztát sütőpapírral kibélelt tepsiben, közepesen forró sütőben (kb. 180 C) 15-20 perc alatt készre sütjük.
Kömény helyett természetesen mást is tehetünk a kiflikbe, pl. sajtot vagy sonkadarabokat. 
Ezután pedig nincs más hátra, mint kitölteni a jó hideg sört, elővenni kedvenc regényünket és olvasgatni-nomeg eszegetni- a karosszékben.