2012.06.07. 7:15, békásmegyeri piac:
"Szuper, mindent megvettem amit akartam, húzok a munkahelyre. Pont beérek 8.-ra:)" Áááá, ott gombát árul egy néni. Erdei gomba. Vajon milyen lehet. Pont úgy néz ki, mintha ott született volna az erdőben, egy páfrány tövében. Mármint a néni, nem a gomba. Mint egy igazi erdei manó."
- Jó reggelt! Milyen gomba ez?
- Vargánya.
"Igeeeen! Biztos rohadt drága..." -Mennyibe kerül?
- 4000 Ft egy kg
"Arohadtéletbe. Na jó ha mondjuk ezrest rászánok az negyed kiló. Abból már lehet valamit alkotni. Egyszer ettünk még úgyis csak vargányát, az is fagyasztott gombakeverékben volt..."
- Negyed kg-ot kérek. Önök szedték a gombát?
-Igen.
-És itt a közelben?
-Nem.
"Hát nem túl bőbeszédű az öreglány. És az is elég relatív, kinek mi van messze. Na lényeg, hogy lesz vargánya. Aranyos kicsiket szed:)"
Manó néni 2 érkezik, vizslatva Manó néni 1 portékáját, majd a nagyobbakat elkezdi becsmérelni:
- Mi az ilyen nagyok mán otthagyjuk ám, le se szedjük.
Manó néni 1 vállrándítással ignorálta a másik gombagyűjtőt, így Manó néni 2 hozzám fordul.
-Mi lesz belőle? Főzelék?
"Főzelék? Mivan????Hát nem tök ez, hogy főzeléket főzzek..."- Ööö, még nem találtam ki.
-Meg kell ám csinálni hamar, mert megeszik a kukacok.
"Kukacok???Miről beszél ez? Az én ezerforintos vargányámat nem eheti meg semmi kukac!!!!"- Hát igen..."Most mit lehet erre mondani?"
Manó néni 1 ideadta a gombát, kifizettem, elbúcsúztam. A munkahelyen gondosan betettem a gombát a hűtőbe. Mikor jöttem haza, benéztem a zacskóba és szomorúan állapítottam meg, hogy a gomba kalapja kukacos, mármint pár nyű van rajta...Az illata semmi extra...Lehet, hogy átvertek???Neeeem! Pedig én jártam vadon termő nagygombák órára, és ott a kisöreg (szintén erdei manó kinézetű) tanárbácsi szépen meg is mutogatta a 60 éves diavetítőjén, hogy melyik gomba micsoda, de hát ki emlékszik már arra...El kellett volna kérnem a gyűjtési engedélyét, a gombavizsgálós papírját, meg "mittugyaménmivanmégneki", na azt mindet....
Otthon csüggedten lemostam a nyüveket a gombáról és kiraktam egy tálba.
- Óóóóó, vargánya! De jó!
- Ez szerinted tényleg vargánya?
- Persze.
- Az jó.:) "Határozottan megkönnyebbültem"
Mint később az interneten megtudtam, a vargánya tényleg könnyen romló gomba. És józan parasztésszel belegondolva, nincsen abban semmi különös, hogy az erdőben a rovarok, legyek esetleg a gombára petéznek. Én is ezt tenném a helyükben. Tehát alaposan meg kell tisztítani és nyugodt szívvel fogyaszthatjuk.
Magyar Elek szakácskönyvéből az is kiderült, hogy vargányafőzelék is létezik, a néni nem beszélt félre.
A gombát tejszínes mártással készítettük el (megunhatatlan kedvenc), bélszínt sütöttünk hozzá, a köret nokedli volt.
Az viszont komolyan szöget ütött a fejemben, hogy én mint egyszerű vásárló, a piacon mit kérhetek el az árustól. Jogom van-e pl. elkérni a kistermelői engedélyét, vagy az őstermelői igazolványát, vagy ami az adott terméknél releváns. Esetleg a piacon van piacfelügyelő, aki ezt megnézi, mielőtt beengedi az árust? Ennek egyszer utánajárok....
A marhahúst felszeleteljük. Egy tepsibe összevágunk 1-2 vöröshagymát, ráhelyezzük a szeleteket. Sózzuk borsozzuk, mellé babérlevél és borókabogyó kerül. Kevés vizet öntünk alá, s kb. 200 C-os sütőben készre sütjük. A vargányát jól megmossuk, felszeleteljük, majd kevés olívaolajon megpároljuk. A hús alatt keletkezett szaftot hozzáadjuk a gombához, majd tejszínt adunk hozzá. A mártást ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, illetve kevés liszttel besűrítjük. Sok fűszer nem kell hozzá, hiszen a vargánya önmagában nagyon finom, aromás gomba. Készíthetünk hozzá nokedlit, tarhonyát, zsemlegombócot.
És persze éljenek az erdei manók!:)
