Címkék

alma (6) almáspite (1) aprósütemény (1) aranygaluska (1) árpa (1) aszalt gyümölcs (1) bab (2) banán (1) barátság kenyér (1) bejgli (2) bodzaszörp (1) borajánló (30) bukta (1) burgonya (3) cipó (1) citromfű (1) cobbler (1) cukkini (1) cukormáz (1) cseresznye (2) cseresznyés lepény (2) csicsóka (1) csiga (1) csíra (1) csirke (1) csirkemáj (2) csoki (1) csokoládé (3) darált hús (1) dió (8) fahéj (2) fánk (1) fanta (1) felfújt (1) főzelék (1) füstölés (1) fűszerek (1) galuska (1) gersli (1) gesztenye (4) gesztenyeliszt (1) gofry (1) gomba (3) gombóc (3) göngyöt hús (1) grenadírmars (1) gyümölcs (1) gyümölcslepény (1) gyümölcsös édesség (1) hagyma (2) hájas (1) hajdina (1) hideg desszert (1) húsvét (1) joghurt (1) juhtúró (2) kakaós csiga (2) kalács (4) káposzta (2) karácsony (2) keksz (2) kifli (4) knédli (1) kolbász (3) kompót (1) kovászos uborka (1) köles (1) kömény (1) köret (2) körte (1) krémes (1) krémleves (2) krumpli (1) kuglóf (2) kukoricadara (1) kuszkusz (1) lasagne (1) lekvár (1) lencse (1) leveles tészta (3) leves (1) madártej (1) máglyarakás (1) májkrém (1) mák (5) mákosguba (1) mákoskifli (1) marha (3) mascarpone (3) mazsola (2) melegszendvics (1) méz (1) mézeskalács (1) milánói (1) muffin (3) nokedli (3) olivabogyó (2) oregánó (1) padlizsán (2) padlizsánkrém (1) palacsinta (3) pálinka (1) paradicsom (1) pástétom (1) pite (1) pizza (2) pogácsa (2) pörkölt (1) puliszka (1) püspökkenyér (1) rebarbara (2) répa (1) répatorta (1) rétes (1) ribizli (1) rizs (1) rum (4) sajt (3) saláta (1) sertés (2) sertésmáj (1) sheperd's pie (1) snidling (1) sólet (1) sonka (1) sós aprósütemény (1) spenót (1) stroganoff (1) sütemény (1) sütőtök (1) szalonna (1) szendvics (1) szilva (1) szilvásgombóc (1) szörp (3) sztrapacska (1) tallér (1) tarja (1) tej (2) tejszínhab (1) tepertő (1) tésza (1) tészta (1) tiramisu (1) torta (1) túró (4) túrógombóc (1) túrós lepény (1) uborka (1) vadas (1) vaj (1) vargánya (1) velő (1) vese (1) vetrece (1) zabkása (1) zabpehely (2) zöldhagyma (1) zsemlegombóc (2)

2011. június 20., hétfő

Vese velővel

A belsőségek fogyasztásának nincs túl nagy divatja mostanság. Májból készült ételekkel még csak-csak találkozunk, azonban a kortárs szakácskönyvekben és gasztronómiai magazinokban más belsőrészeket felhasználó receptet alig találunk. Pedig az '50-es években kiadott művekben még szinte kivétel nélkül kapunk útmutatást a szív, nyelv, tüdő vagy vese elkészítéséhez. Ezen kívül pedig rádöbbenhetünk, hogy akkoriban a békából vagy a rákból készült fogások sem számítottak  különösen nagy kuriózumnak.
Nekem sem jutott volna magamtól eszembe vesét készíteni (főként, hogy ez nálunk a macskák fő eledele) így, amikor  először megkóstoltam, meglepetésként ért, hogy milyen finom.
3 db veséhez kb. 30-40 dkg velőre (agy), 3 fej hagymára, pici sóra, majoránnára, s borsra van szükség. A vesék feldolgozása kissé macerás és időigényes folyamat: hosszában kettévágjuk, s a középen található fehér, hártyás részt eltávolítjuk. Ezt követően 15 percig vízben áztatjuk, majd vékony, kb. 3 mm-es szeletekre vágjuk.  A velőt  szintén megszabadítjuk a felesleges részektől, s apróra vágjuk. A hagymát diónyi zsíron megpirítjuk, majd hozzáadjuk a vesét. Ízlés szerint fűszerezzük, s kevés vízzel 20-25 perc alatt puhára pároljuk. Ezután hozzáadjuk a velőt, s 10 perc alatt készre sütjük. 
Kenyérrel vagy burgonyával tálaljuk. Kínálhatunk mellé salátát, paradicsomot, kovászos uborkát. Szerintem pirítós kenyéren a legfinomabb...
Ha ízlett a vesevelő, s úgy döntünk, hogy étrendünket néha változatosabbá tesszük némi belsőséggel, legközelebb kipróbálhatjuk a tüdős táskát:)

A Pincefalvak.hu borajánlata Pásztor Pince, Kadarka, 2009
 
Ehhez a fűszeres ételhez fűszeres fehérbor, vagy egy elegánsabb, könnyedebb vörösbor lehet jó társ. Ezért esett a választásunk erre a Kadarkára. Szép, közepesen intenzív rubinvörös színe is könnyedséget sugároz. Illata, íze fűszeres-szedres. Finom csersavak, savak jellemzik, amik nem uralkodnak el az ételen. Lecsengése közepesen hosszú, kellemes.
Borokról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.hu


2011. június 4., szombat

Cseresznyés lepény


A meggy a hétköznapok gyümölcse, a cseresznye azonban különlegesebb csemege. Már maga a virágzó cseresznyefa is rendkívül impozáns látványt nyújt, s a fülünkre is szívesebben akasztottunk gyerekként egy pár cseresznyét mint savanyú meggyet.:)
A cseresznyés lepény igazi ünnepi fogás. S ha már ünnepi, legyen annyiban is különleges, hogy kétféle tésztából készül. Alulra kerülhet egy puha linzertészta, a tetejére pedig egy könnyű piskóta.
A cseresznyét megmossuk, kimagozzuk, s hagyjuk, hogy míg a tészta elkészül lecsepegjen róla a víz. Az alsó részhez 21 dkg lisztet, 15 dkg margarint, 7 dkg cukrot, 1 egész tojást, s egy fél zacskó sütőport összedolgozunk, s tepsi nagyságúra nyújtjuk. Ezután a kivajazott formába helyezzük, s rászórjuk a ropogós cseresznyét. Minél sűrűbben vannak a szemek, annál finomabb, azonban ha nincs annyi, hogy befedjük az egészet az sem baj: oszlassuk el egyenletesen.
A felső réteghez 3 tojásra, 15 dkg porcukorra, 9 dkg lisztre, s a másik fél  adag sütőporra van szükség. A tojásokat kettéválasztjuk, s a fehérjét kemény habbá verjük. Ezután fokozatosan, óvatos mozdulatokkal hozzáadjuk a cukrot, a lisztet és a tojássárgáját. A tésztát a cseresznyére öntjük, majd elsimítjuk.
A sütőt előmelegítjük (kb. 170 C), majd készre sütjük az ünnepi lepényt. 
Hogy igazán különleges legyen, kínálhatunk hozzá tejszínhabot, vagy egy adag vaníliafagylaltot.