Almás-gesztenyés gömböcök

Van aki folyton új desszerttel  rukkol elő... Én szeretek biztosra menni, a jól bevált, hagyományos édességeket elkészíteni. Az izgalmasabbnál izgalmasabb receptekkel teli újságok átböngészése közben mindig átugrom azokat, melyek furának tűnnek vagy olyan nevük van, hogy elsőre azt sem tudom eszik-e vagy isszák. Így általában csak akkor merem én is kipróbálni az igazán különleges édességeket, ha valaki más már elkészítette és lehetőségem volt megkóstolni.:)

Így ismertem meg az általam csak almás-gesztenyés gömböcökként emlegetett édességet, mely valójában "cobbler" névre hallgat. Állítólag a "muffinláz" hamarosan véget ér, s eztán a cobbler lesz a divatos, könnyen és gyorsan elkészíthető édesség. Mi tagadás, félkész állapotban nem tűnt túlzottan bizalomgerjesztőnek, azonban később kellemes csalódást okozott. Az édesség elkészítése egyébként valóban egyszerű és gyors, s minden évszakban az épp kapható idénygyümölcsökből készíthető. 
Első lépésben két-három almát meghámozunk, felkockázunk, s kevés vajon, néhány evőkanál vaníliás cukorral puhára párolunk. Az almát egy kivajazott tűzálló tál aljára helyezzük, majd egyenletesen elosztunk rajta 25 dkg gesztenyemasszát, melyet előzetesen 1 dl tejszínnel simára kevertünk. Ezután tésztát készítünk 25 dkg liszt, 5 dkg cukor, 1 csomag sütőpor, néhány csipet só, 10 dkg margarin, egy tojás és 1,5 dl tejszín hozzáadásával. A tésztából diónyi gömböket formázunk, s egymástól egyenlő távolságra elhelyezzük őket a tepsiben. Közepesen meleg sütőben bő fél óra alatt készre sütjük az édességet. A gombócok ezalatt megnőnek, s egységes felületet képeznek az almás gesztenyén. 
Önmagában is nagyon finom, de jól illik hozzá egy kis vaníliaöntet vagy akár kevés pikás lekvár. 
Ha tehát a következő évtized a cobbleré lesz, állunk elébe!:)

A Pincefalvak.hu borajánlata Sajgó Pince Furmint, 2009

Ennek az igazán édes desszertnek egy olyan borra van szüksége, aminek a cukortartalma megbirkózik a süteményével, de nem lesz tőle gejl az összhatás. Ezt pedig a Furmint a ropogós savai révén meg is oldja. A szalmasárga, késői szüretelésű bor illata, zamatanyagai zöldalmára, mézre emlékeztetnek, jól illenek a gömböcök ízéhez. Maradékcukor-tartalma nem teszi nehézkessé. Savai könnyeden elegánsak, de azért érződik rajta a testesség. Fajtajelleges bor, hosszú, frissítő lecsengéssel.

Borokról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.hu

Mézeskalács

Ha újra tizenéves lennék,  szakács szeretnék lenni vagy inkább mézesbábos. Mivel szinte bizonyos, hogy már sem egyik, sem másik nem leszek, be kell érnem azzal, hogy karácsonyra sütök néhány tepsi - nem iparművészeti remeknek számító-mézeskalácsot. Persze akár rendelkezünk megfelelő kézügyességgel, akár nem,  karácsonykor szinte minden családban közös program a mézes-sütés, a jobban sikerült példányok pedig rendszerint a fán is helyet kapnak. A mézeskalács azért válhatott az idők során ünnepi édességgé, mivel a nádcukor és a répacukor elterjedéséig a méz volt az egyetlen édesítőszer. Mivel drága volt, ezért a történelmi leírások szerint csak ünnepi alkalmakkor készítettek belőle süteményt.

Számos mézes recept létezik, az évek során sokat kipróbáltunk már. A jó tészta kemény, így könnyen formázható, könnyen lehet vele dolgozni. Térfogatnövelőre (sütőpor vagy szódabikarbóna) a mézeskalácsba csak nagyon kevés kell, hiszen ha formák túlságosan megnőnek elvesztik alakjukat. A kész mézesek pár napig még kemények, így érdemes őket időben elkészíteni.

Az én bevált receptem a következő: 1kg liszt, 1/2 kg porcukor, 1 kávéskanál sütőpor, 6 egész tojás, 20 dkg méz, ízlés szerint egy-két teáskanál őrölt fahéj, szegfűszeg és ánizs. Természetesen attól függően, hogy csak a karácsonyfára vagy egy csapat édesszájú kisiskolásnak készítünk, a hozzávalókat arányosan csökkenthetjük vagy növelhetjük. Egy kg lisztből kb. 6 db nagyobb tepsi készül, ha azonos alakú, kisebb formákat szaggatunk. Egy házikónak több hely kell a tepsiben.

A hozzávalókat összedolgozzuk, majd a tésztát fél cm vastagra nyújtjuk.Viszonylag nehezen fog összeállni, azonban így az állaga kemény, jól formázható lesz. Annak pedig, hogy milyen formát készítünk csak a kreativitásunk (és a rendelkezésre álló kiszúró formák mennyisége) szab határt. Az üzletekben szinte bármilyen szaggató beszerezhető a csillagtól a bárányig, azonban ha ügyesek vagyunk vékony pengéjű éles késsel bármilyen alakzatot kivághatunk. Így készíthetünk akár három dimenziós mézeskalács házikót is. Ha térbeli formát szeretnénk alkotni, az elemeket először vágjuk ki kartonpapírból, hogy pontosan illeszkedjenek, majd karamellel (olvasztott cukorral) ragasszuk őket össze. 

A süteményeket díszíthetjük különböző magvakkal (napraforgó, tökmag, lenmag, szezámmag, mák, stb...) vagy fehér cukormázzal. Ha magvakkal szeretnénk díszíteni, a formákat még sütés előtt kenjük meg vékonyan tojásfehérjével, s ezután csinosítsuk ki őket. Így a magok rásülnek a tésztára. Melyeket cukormázzal szeretnénk bevonni , azokat a forró sütőből kivéve kenjük meg tojásfehérjével, s csak akkor kezdjünk neki a díszítésnek ha már kihűltek. 

A mézeseket sütőpapírral vagy margarinnal kikent tepsiben helyezzük a forró sütőbe.Vigyázzunk, mert hamar elkészül- 15-20 perc- s a vékony tészta könnyen odaég.

A cukormázat egy tojásfehérjéből és porcukorból készítjük. Sosem mértem még meg mennyi cukrot használok, mivel ez függ a tojás nagyságától is. Addig adagoljuk a porcukrot a fehérjéhez, amíg a massza kenhető, de már nem folyós. A mázat egy zacskóba töltjük-melynek a sarkán apró lyukat vágunk- majd rányomjuk a pucér mézesbábokra. A máz fél óra alatt megszárad, addig ne rakjuk egymásra a sütiket. 

A díszítéshez nagy kézügyességre és gyakorlatra van szükség, így ne keseredjünk el ha az első nem sikerül. Gyakoroljunk a fenyőfákon és a szíveken, s a házikót hagyjuk a végére...

Borajánlat:

A Pincefalvak.hu borajánlata Söptei Pince Sárgamuskotály, 2008

Elkészültek a mézeskalácsok, de maradt még pár, aminek díszítéséhez nincs már türelmünk? Jutalmazzuk meg magunkat, üljünk le pihenni és majszoljuk el a kalácsokat ezzel a borral! Páratlan élményben lesz részünk, ami után újult erővel vethetjük be magunkat a karácsonyi készülődésbe! Mély aranyszíne alapján valami izgalmasat várunk e bortól. Nem csalódunk. Érett szőlőből származik az alapanyag az biztos! Lassan csordogál a pohár falán, s a teltségérzet az ízben is megmarad. Illata ugyan csak közepesen intenzív (nem is baj, hogy nem terjengős), de boncolgatni való! Méz, vilmoskörtés fűszeresség, akácvirág, alma és egy kevés bodzaszörp. Ízében ugyanez a „rendezett” kavalkád. Sorban jönnek elő az újabb és újabb zamatok. Savai élénkek, finomak, különösen az utóízben maradnak meg sokáig almás-citrusos jegyek formájában. Magas alkoholérzete nem zavaró, inkább kellemesen mámorító.

Borainkról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.hu

Bejgli

A karácsonyi készülődés egyik, ha nem a legizgalmasabb pontja a bejglisütés. Izgulunk, hogy jó lesz-e; mi lesz ha kireped  vagy nem lesz elég fényes a teteje...Hát igen, "Exercitatio artem parat" szól a mondás, így a bejglisütéshez is mint minden máshoz, gyakorlat szükséges. Ha esetleg nem sikerül a remekmű, ne keseredjünk el, az a fontos, hogy tanuljunk az esetleges hibákból, s a bevált recepteket tartalmazó, maszatos kockás füzetünkbe bejegyezzük a tanulságot, hogy jövő karácsonykor is emlékezzünk rá. Így én is megtudtam ma reggel, a recept átolvasása közben, hogy az adott mennyiségű tésztából, négy, de legalább három bejglit érdemes készíteni, különben megismétlődik a 2006-os eset...:) Arra már sajnos nem emlékszem, mi történt 2006-ban, azonban az a gyanúm, nem kínáltuk bejglivel a vendégeket...
Egy adag tésztához fél kg lisztre, 25 dkg vajra vagy margarinra, két tojássárgára, kb.5 dkg cukorra, csipet sóra, valamint 2 dkg élesztőre  lesz szükség. Az élesztőt langyos tejben felfuttatjuk, majd összedolgozzuk a többi hozzávalóval. A lisztben elmorzsoljuk a puha vajat, ezután hozzáadjuk a tojássárgát, sót, cukrot és az élesztőt, majd alaposan kidolgozzuk. Tulajdonképpen egy szokványos kalácstésztát készítünk. A tésztát langyos helyen duplájára kelesztjük, majd három vagy négy részre osztjuk-attól függően, milyen nagy bejgliket szeretnénk készíteni. A cipókat téglalap alakúra nyújtjuk, majd eloszlatjuk rajta a tölteléket. Készíthetünk diós, mákos vagy gesztenyés bejglit. 
Ha a hagyományos diós-mákos mellett döntünk, a diót/mákot megdaráljuk, s porcukrot adunk hozzá. Hogy mennyire édesítjük, természetesen ízlés dolga, szerintem kb. negyed annyi cukrot adagoljunk, mint maga a töltelék. Számos recept javasolja, hogy a töltelékhez adjunk annyi forró tejet, hogy az teljesen krémes legyen. Én, őszintén szólva, mindig kihagyom ezt a lépést. Egyrészt időtakarékosságból, másrészt pedig azért, mert nem érzek túl nagy különbséget a tejjel és a tej nélkül készült töltelék között. Akárhogy döntünk, a diót illetve a mákot gazdagíthatjuk rumba áztatott aszalt gyümölcsökkel, mazsolával vagy meggybefőtt szemekkel. 
Gesztenyés töltelék esetén  a kész gesztenyepürét egy kis vajjal tesszük kenhetővé. Annyit adunk hozzá, hogy puha legyen, el tudjuk oszlatni a tésztán. A krémbe keverhetünk reszelt narancshéjat, ez különösen jól harmonizál a gesztenyével. 
A bejgliket sütés előtt 20-25 percig hűvös helyen pihentetjük, majd tetejüket tojássárgával kenjük meg. Közepesen meleg sütőben 25-30 perc alatt készre sütjük őket.
A bejgli-tapasztalataim szerint- akkor reped ki, ha túl sok töltelék van benne, illetve ha a sütés előtti pihentetés során túlságosan megkel. Ne tömjük hát dugig a tésztát töltelékkel, csak annyit tegyünk bele, hogy még kényelmesen fel tudjuk göngyölni. Nem feltétlenül a sok tölteléktől lesz finomabb.
S ha nem lesz olyan szép, mint a szakácskönyv lapjain (az enyém sem sikerült tökéletesre az idén, azonban úgy érzem jobb mint a 2006-os:)) ne keseredjünk el. Ha boldogan üljük körbe az asztalt, teljesen mindegy szép-e a bejgli. 

A Pincefalvak.hu borajánlata Tornai Pince, Mineraux Zenit 2009

Nagyon kellemes illatokkal telt, szalmasárga színű bor. Technológiailag hibátlan, tiszta. Illatában, ízében -furcsa módon- egyaránt meghatározó a bodzás jelleg (kicsit Sauvingnon blanc-os érzetet keltve). Ha azonban sikerül ezen túltenni magunkat és várunk a borral kicsit, előbújnak más, szélesebb spektrumról árulkodó jegyek is: a szőlővirág illata is felsejlik benne, ízében pedig a Somlói borvidékre jellemző mineralitás mellett a Vilmos körte zamatai bontakoznak ki. Lecsengésében a finom, édeskés fűszeressége teszi emlékezetessé. Kerek, de határozott savai miatt a bejgli elfogyasztása után kortyoljuk a bort, együtt fogyasztva a bor válik dominánssá.

Borainkról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.hu

Diós csiga

A karácsonyra még két hetet várnunk kell, a legtöbben azonban már biztos azon gondolkodnak mivel fogják megkínálni a vendégeket. Mert bejgli, mézeskalács, zserbó van mindenhol rogyásig, már senki nem bír ránézni. Egyébként is ha a bejgli teteje kireped, vagy a csokimáz nem lesz fénylő nem szívesen tesszük az asztalra, hiszen majd Géza bácsi három pálinka és két pohár bor után megjegyzést tesz: "bezzeg a Marika mindig milyen szépeket süt, te is megtanulhatnád már végre fiam...." Olyan édességet kell tehát feltálalnunk ami látványos és finom, de nem émelyítően édes. Az ideális vendégváró aprósütemény ezen kívül kicsi, nem morzsál, télapós szalvétáról fogyasztható.A diós csiga pont ilyen.

A tésztához 40 dkg liszt, 3 tojássárga, 2 evőkanál porcukor, egy csipet só, 30 dkg vaj, valamint 2 dkg élesztő szükséges. Az élesztőt kevés langyos, cukros tejben megfuttatjuk, majd a többi hozzávalóval összedolgozzuk. A tészta nem baj ha nem túl lágy, így az élesztő futtatása során használt tejet ne használjuk fel mindet ha megoldható-próbáljuk lekanalazni az élesztőt:). A tésztát lisztezett gyúródeszkán langyos helyen pihentetjük míg elkészül a töltelék. A töltelékhez 4 tojásfehérjét habbá verünk, majd óvatosan belekeverünk 25 dkg darált diót illetve 20 dkg porcukrot.

A tésztát és a tölteléket három részre osztjuk, majd kezdődhet a csigagyártás. Az első adag tésztából, kb. 15 x 40 cm-es téglalapot nyújtunk, majd a töltelék egyharmadát egyenletesen eloszlatjuk a felületén. Ügyeljünk, hogy a szélekre is jusson! Ezután csíkokra (15 x 1 cm) vágjuk, majd csigákat tekerünk belőle. Fontos, hogy ne laposra tekerjük, hanem picit toljuk egyik irányba, így  három dimenziósak lesznek a csigák.

Lisztezett tepsire helyezzük a remekműveket és közepesen meleg sütőben 20-25 perc alatt készre sütjük őket. Ne tegyük túl szorosan egymás mellé, hiszen sütés közben kissé megnőnek. Míg  sül, a másik két adagot az elsőhöz hasonlóan előkészítjük. 

A csigákat vaníliás porcukorral meghintve helyezzük majd az adventi koszorú mellé, hogy még a kritikus szomszéd nénik is azt mondhassák: "Nahát milyen csinosak ezek a csigák!" Jó tekergetést!

A Pincefalvak.hu ajánlata Árpád Pálinkafőzde Zölddió párlat

Ezúttal egy igazi unikumra hívjuk fel a figyelmet. Nem bort, hanem pálinkát ajánlunk. Higgyék el érdemes kipróbálni! Zölddió? Hogy kerül ez egy édesség mellé? Na, igen, mi is meglepődtünk, amikor kóstoltuk ezt az italt. Törkölypálinkában érlelt zölddióról van itt, kérem szó. Zöldesbarnás (talán nem a legtetszetősebb) színű. Illata édes-mézeszserbós, diós-nagyon-nagyon finom. Íze ugyanez, hosszan, nagyon hosszan. Selymes, telt, kerek, mégsem lomha-tompa. Igazán kellemes ital, pláne egy ilyen ízletes desszert mellé.

Borokról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.hu

"Szórt" túrós, avagy a lusta asszony rétese...

A háziasszonyok persze nem feltétlenül lusták, csak egyszerűen nincs idejük. Mert aki este hatkor indul haza a munkahelyről, az kicsiny valószínűséggel fog mesés vacsorát varázsolni az asztalra. Persze egy finom rántotta, vagy egy ínycsiklandozó melegszendvics is jól esik a munkában megfáradt ember gyomrának. De ha valami egyéb finomság akad és esetleg vacsora után még desszert is van...

A "szórt" túrós édességként, de akár második fogásként is értelmezhető. Lehet, hogy nem túl formás, de finom és könnyen, gyorsan elkészíthető. A főzés után pedig nem marad egy halom mosogatnivaló a konyhában..., ezért megbocsátjuk, hogy nem olyan csinos mint egy szelet dobostorta a Gerbeaud kirakatában:)
Elsőként 3 dl lisztet összekeverünk 3 dl porcukorral valamint egy csomag sütőporral. Egy tepsi alján egyenletesen eloszlatjuk a keverék felét, majd rámorzsolunk fél kg túrót. Ha akad otthon egy kis mazsola, megbontott meggybefőtt azt is nyugodtan a túróhoz adhatjuk. Ezután a lisztes keverék másik részét rászórjuk a túróra, majd nyakon öntjük 4 tojás, 3 dl tej és 2 csomag vanillincukor keverékével. 10 dkg vajat darabokra vágunk, s rádobáljuk a tetejére. 
Ezután  nincs más dolgunk, mint betenni a forró sütőbe, s 25-30 perc alatt készre sütni. 
Annak ellenére, hogy az összetevők nincsenek összedolgozva, a végeredmény teljesen egységes, kellemes állagú lesz. Természetesen azzal számolni kell, hogy itt-ott egy-két lisztcsomócska akad. Érdemes nagyobbfajta, lapos tepsiben készíteni, hogy minél könnyebben átázzanak a száraz összetevők, ne maradjon liszt az alján.
Ha nem fogyna el még aznap, másnap hidegen is fogyaszthatjuk. És persze senkinek nem kell tudni hogyan készült, nehogy azt higgye valaki, hogy lusta asszonyok vagyunk:)

Marhapörkölt borsos nokedlivel

Gasztroforraladalom- egészséges táplálkozás ide vagy oda, szerintem a magyar családok zöme szívesen látna legalább hetente egyszer egy jó pörköltet az asztalon. Mert a pörkölt lehet hogy unalmas vagy  nem egyezik a modern, egészséges táplálkozás  elveivel, de finom! Ennek fényében szerintem, még a koleszterinjükre, vérnyomásukra és testtömegindexükre kínosan ügyelők arcán is kisimulnak a ráncok, ha egy fárasztó nap után egy tányér marhapörkölt illatozik az asztalon.

Mint minden étel esetén, ahány szakácskönyv, annyi recept, mindegyik kicsit más. Persze szignifikánsan egyik sem különbözik a másiktól, a magyar háziasszonyok pedig szerintem még sosem ütötték fel a szakácskönyvet a pörkölt szónál, hisz mindenki a családi hagyományoknak megfelelően dolgozik.

A marhapörkölt  leggyakrabban lábszárból készül, de én személy szerint mindig combból készítem, mert a lábszár eléggé inas. Fél kg húshoz kb. 3-4 nagyobb fej hagymát vágok apróra. A hagyma mennyiségét természetesen tudományos alapon állapítom meg: amikor már könnyezni kezd a szemem akkor elég....A hagymát kevés zsíron megpirítom, majd a tűzről levéve hozzáadok 3-4 evőkanál pirospaprikát, s a kockára vágott húst. A tűzre visszatéve picit megforgatom,  vizet adok hozzá, s megsózom. Az elején lehet picit több vizet  adni (nehogy odaégjen!!!) később úgyis besűrűsödik. Évszaktól függően tehetünk bele egy-egy paprikát vagy paradicsomot. Ezután már nincs más dolgunk mint készre főzni.

Köretként kínálhatunk hozzá főtt burgonyát, tésztát vagy akár főzeléket. Az igazi "nokedli-fan-ok" persze egy adag borsos nokedli kíséretében fogyasztják:)

A Pincefalvak.hu borajánlata Tóth Ferenc Borászat Kékfrankos 2007

Az étel fűszeressége ugyan egy karakteres, de semmi esetre sem egy tömény, nehézkes bort kíván, ezért esett a választásunk erre a Kékfrankosra. Mély rubin színű, közepesen intenzív illatú. Finoman bőrös illatai kiszellőztetve rumosságot, később pedig borsos fűszerességet mutatnak. Hűvös bor, magas savval, de érett tanninnal. Utóízében fajtajelleges, fűszeres jegyek keverednek egy kis dohánnyal. Nem terjengős, nem túl testes, de íze szép hosszan megmarad a szánkban.  

Borokról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.hu

Fűszeres galuska

A galuska, ismertebb nevén nokedli, kiváló köret, s viszonylag gyorsan elkészíthető. Szinte bármilyen ételhez kínálhatjuk, de sajttal, tejföllel vagy egy kis pirított szalonnával, sonkával akár főételként is fogyaszthatjuk. És hát ki ne ismerné a tojásos nokedlit...

A galuskához kb. 40 dkg lisztet öntünk egy tálba, majd két tojással, egy csipet sóval valamit kevés vízzel kikeverjük. Akkor ideális ha viszonylag híg, nyúlós állagú. A tésztát ezután forrásban lévő vízbe szaggatjuk, s néhány perc alatt készre főzzük. A kész galuskákat leszűrjük, majd kevés zsiradékban megforgatjuk, hogy ne ragadjanak össze.

Hogy a tésztát változatosabbá tegyük, fűszerezzük meg! A fűszereket a kész tésztába keverjük bele mielőtt kiszaggatnánk. Annak függvényében, hogy milyen étel mellé szolgáljuk fel, tehetünk bele zöld fűszereket, fokhagymát, borsot vagy köménymagot. 

Így minden alkalommal változatossá tehetjük a jól bevált, megszokott recepteket. 
S ha véletlenül lasagne készítés közben az utolsó pillanatban döbbenünk rá, hogy nincs otthon tészta, a szószt vidáman elfogyaszthatjuk egy kis bazsalikomos, oregánós nokedlivel.:)

Sült alma

Megérett az alma. Ez most az idénygyümölcs és  jövő tavaszig mást nem is igen találunk a piacon, esetleg déli gyümölcsöket. Ha  azonban ráunnánk a mosolygós, piros almák ropogtatására, sokféle desszertet készíthetünk belőle. Az egyik legegyszerűbb a sült alma, mely amellett hogy ízletes, igen könnyű édesség. Akár késő este is fogyaszthatjuk, nem kell attól tartanunk, hogy megüli a gyomrunkat. A sült alma receptje nem szentírás, mindenki a saját ízlése szerint töltheti meg,  illetve különböző öntettel tálalhatja.

Az almákat megmossuk, magházukat kivájjuk, s az üregbe tölteléket helyezünk. Rakhatunk bele lekvárt, diót, meggybefőttet, rumba áztatott mazsolát, csokoládét, túrót, karamellt vagy egészen egyszerűen fahéjas/ vaníliás cukrot. Az almákat ezután egy tepsibe helyezzük, és betesszük a forró sütőbe. Kb. 20 perc alatt elkészülnek. Vigyázzunk, ne süljenek meg túlságosan, hiszen ha az almahéj szétdurran formátlan halommá válik, s nem tudjuk ízlésesen tálalni. 

A sült alma kissé továbbgondolt változata a leveles tésztába csomagolt sült alma. Én ezt a változatot kedvelem a leginkább. Az elkészítés ebben az esetben annyiban módosul, hogy az almákat sütés előtt leveles tésztába csomagoljuk. Az egyszerűség kedvéért  először is elrobogunk a boltba egy csomag készen kapható leveles tésztáért. A tésztából akkora négyzetet vágunk, hogy kényelmesen beleférjen az alma, majd batyuszerűen bevonjuk vele. A sütés ideje így sem hosszabb, hiszen a leveles tészta gyorsan megsül. Az almát vaníliaöntettel vagy csokoládéöntettel fogyaszthatjuk. 

A maradék tésztából pedig készíthetünk lekváros vagy diós levélkéket, hogy legyen mivel kitunkolni a lábos alján maradt csokoládét.:)

Burgonyasaláta

Végre itt az ősz....vége a friss üde, vitamindús saláták szezonjának! Én személy szerint nem bánom, engem ki lehetne kergetni a világból egy tál salátával. Szerintem egy tökéletes világban minden nap húsos szalonnát reggeliznénk, birkapörköltet ebédelnénk, aztán uzsonnára lecsúszna három szelet csokitorta, így vacsorára már csak egy kis töltött káposztát kívánnánk....
Azonban amíg a világ nem tökéletes, más táplálékkal kell beérnem.
Salátából is létezik olyan, mely talán kevésbé egészséges, azonban egy nagy darab sült húsnak remek kiegészítője lehet. Az őszi burgonyasalátához 3-4 db héjában főtt burgonyára, 2 db almára, 2 nagyobb ecetes uborkára, valamint 1 nagy fej lila hagymára van szükség. A hozzávalókat apró kockára vágjuk, majd 2 dl tejfölből, 2 dl kefirből és egy krémsajtból elkészítjük az "alapot". Sóval, borssal valamint apróra vágott zeller vagy petrezselyemzölddel ízlés szerint fűszerezzük, majd hozzáadjuk a kockára vágott zöldségeket. Miután néhány órát állni hagytuk a hűtőben, s az ízek összeértek, friss pirítóssal fogyaszthatjuk. Azonban természetesen a már említett sült hús mellé is kiváló...

Almáspite

Az almás pite készítésének valószínűleg minden családban sőt minden országban komoly hagyományai vannak. Nem csoda, hisz az alma Magyarországon a legnagyobb területen termesztett gyümölcsfaj, az Unió összes almatermése pedig az utóbbi 15 évben 6-9,5 millió tonna között ingadozott. Ezen kívül azon kevés gyümölcs egyike, mely megfelelő tárolási körülmények között akár következő tavaszig eltartható. Persze minden háziasszonynak megvan a jól bevált almás pite receptje, s ahány helyen megkínálják az embert, annyiféle pitével találkozhat. Van aki vastagabb, van aki vékonyabb tésztával készíti, sőt találkozhatunk krémes, pudingos változatokkal is. Az én receptem egy 1935-ös Váncza szakácskönyvből származik. A sütemény a Mese almás névre hallgat, s az alatta található zárójeles megjegyzésből kiderül, hogy "kiadós" süteményről van szó.
A recept így szól: "1/2 kg lisztet, 1 csomag Váncza-sütőport, kevés sót és 20 dkg cukrot 1 egész tojással, 15 dkg zsírral és 2 deci tejfellel összegyúrunk. A tészta egyik felét tepsiben egyenletesen elnyomkodjuk. Az almatöltelékhez 1/2 csomag Váncza-vanilincukrot, mazsolát és törött fahéjat is tegyünk. A tészta másik felével az almát betakarjuk s tojás sárgájával megkenve, villával megszurkáljuk. Forró sütőben világosbarnára sütjük. A kész tésztát vanilincukorral bőven behintjük."
Az almát miután lereszeltük érdemes negyed órát állni hagyni majd kinyomkodni, mivel könnyen eláztathatja a tésztát. Kevés zsemlemorzsát is szórhatunk a töltelék alá, mely felszívja a sütés során keletkező nedvességet. Ha a tésztához nem akarjuk elhasználni a "jó zsírt" természetesen margarinnal vagy vajjal is készíthetjük azt, azonban ekkor 40 dkg liszt is elegendő. Így valamivel vékonyabb lesz a tészta, mely talán még ízletesebbé teszi a süteményt. A tetejét tojássárga helyett egész tojással kenem meg, s cukrot már sosem szórok rá. Így is eléggé édes, s a tojásnak köszönhetően teteje szép fényes lesz.
Érdemes talán feljegyezni és kipróbálni a receptet, hiszen ahogyan a múlt század elején kiadott szakácskönyv előszavában is olvashatjuk: "Minden háziasszonynak megvan a kis könyve, melybe kapott s jónak talált sütemény-előiratait összegyűjti. Bármennyire is gazdag tartalmú legyen ez a kis jegyzet, mégis szükséges ezt újabb és újabb receptekkel bővíteni."

Borajánló 

A Pincefalvak.hu borajánlata Tóth Ferenc Borászat, Édes Lányom, 2007

Ez a félédes bor jól megállja a helyét az almás pite édes (-kicsit savanykás) ízei mellett.  Szép aranysárga színnel jelenik meg a pohárban. Illata nagyon komplex, különösen, ha várunk vele kicsit. Narancshéj, citrusok, loncos virágosság, mézes-birses késői jelleg utal a bor gazdagságára, az érett Leánykára. Ízben mindez felfedezhető, de még kiegészül baracklekvárral. A bor savai élénkek, de a maradék cukor miatt kevésbé harsányak. Az utóíz hosszan érezhetően, kellemesen zöldalmás, némi kesernyés lecsengéssel a végén.

 

Borainkról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.hu

Sajtkészítés

Vannak olyan dolgok amiket elő lehet állítani házilag és vannak olyanok amiket nem-legalábbis régebben ezt gondoltam...Aztán mindig rá kell jönnöm: a saját konyhánkban is rengeteg dolgot meg tudunk valósítani...Ilyen például a sajt. Persze ne ementálira vagy trappistára gondoljunk, de egy egyszerű lágy sajt könnyen, akár egy nap alatt elkészíthető.
A sajthoz kezeletlen tejre illetve tejoltó baktériumra van szükségünk. A tejoltó beszerzése a művelet legizgalmasabb pontja. Sajnos az interneten nem sok információt találtam, hol lehet kapni, így ez egy igazi kihívás lesz azok számára akik belevágnak a sajtkészítésbe. (Én a jászalsószentgyörgyi gyógyszertárban vásároltam, valószínűleg más gyógyszertárakban is fellelhető.)
3-4 liter tejből 30-35 dkg sajt készíthető. A tejet egy nagy lábosban melegíteni kezdjük, míg "tőgymeleg" nem lesz. Persze én sem tudom milyen meleg egy tőgy:), szóval meglangyosítom...A tej mennyiségéhez szükséges tejoltót egy csésze langyos vízben feloldva a tejhez adjuk, majd 3-4 órán keresztül meleg helyen állni hagyjuk. Ezalatt az idő alatt a tejoltó dolgozni kezd, a tej "megalszik". A masszát egy konyharuhába vagy egy nagyobb szűrőbe öntjük, s egy éjszakán át csepegni hagyjuk. /Ha lazább sajtot szeretnénk, melyben néhány "lyuk" is található a konyharuhába tekert sajtot csepegtetés helyett egy tálcára helyezzük. Óránként-félóránként megforgatjuk, s rendszeresen kiöntjük alóla a savót./ Miután összeállt egy nagy edényben erősen sós vizet készítünk, s a sajtot két-három órára beáztatjuk. Ha sósabb sajtot szeretnénk hosszabb időn keresztül is pácolhatjuk a lében. Ízesíthetjük zöld fűszerekkel, hagymával vagy olívabogyóval. Ezeket még a szűrés előtt keverjük bele.
Miután a sós víz is lecsepegett róla hűtőbe tesszük, ahol egy hétig is eltartható. Használhatjuk szendvicsekbe, pizzára vagy salátákhoz vagy egyszerűen rájárhatunk éjszaka a hűtőben, miközben örülünk, hogy ilyen "király" sajtot tudunk készíteni:)

A Pincefalvak.hu borajánlata Dúzsi Tamás Rosé 2010

A frissen készült lágy sajthoz mi illene jobban, mint egy friss bor? Az elegáns hagymahéj színű rosé illatában hordoz még élesztős jegyeket, ízében pedig érezhető néhány gramm cukor is. Az egész boron a könnyed gyümölcsös (szamóca, málna) aromák ívelnek végig. Játékos savaival, enyhe szénsavasságával felélénkíti gyomrunkat, miután degeszre ettük magunkat a kevésbé könnyű, finom sajtunkkal.

Borokról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.hu

Mákos guba-Máglyarakás

www.flickr.com

"Parsimonia est magnum vectigal"
(Cicero)

"A takarékosság nagy bevétel." Ha pedig takarékosan vezetjük a háztartást semmit sem dobunk ki. Azonban felmerül a kérdés: ha nem dobjuk ki, mit kezdjünk vele? Szerintem a háztartások többségében a zsemle és a kifli marad meg leggyakrabban, hiszen sokszor nem tudjuk megítélni mennyit fogunk elfogyasztani, s inkább többet veszünk, nehogy kevés legyen és éhen maradjunk. Aztán persze a száraz kifliket rakosgatjuk egy darabig, majd mikor már olyan kemény hogy képesek lennénk vele nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozni kidobjuk. A száraz zsemlékből-kiflikből vagy akár kalácsokból pedig két kedvelt édesség s készíthető: a mákos guba és a máglyarakás.
A mákos gubához 6-7 száraz kiflit felkarikázunk, majd leöntjük 4 dl tejből, 4 tojássárgából 4 evőkanál vaníliás cukorból, valamint 5 dkg margarinból álló öntettel. Miután a kifli vagy zsemlekarikák átáztak porcukorral vegyített darált mákba forgatjuk, majd forró sütőben 15-20 perc alatt készre sütjük. A gubát ízlés szerint vaníliaöntettel vagy lekvárral tálalhatjuk, illetve rumba/borba áztatott mazsolával vagy meggybefőttel koronázhatjuk meg.
A máglyarakáshoz szintén száraz kiflikre van szükség, melyeket az említett tejből, tojássárgából, cukorból valamint margarinból álló öntettel puhítunk meg. Három-négy almát felkarikázunk, kevés fahéjjal megszórjuk, s egy serpenyőben puhára pároljuk. Egy margarinnal kikent tálba elhelyezzük a kiflik felét, erre a párolt alma, majd a kiflik másik fele kerül. Ezután 25-30 percre forró sütőbe helyezzük. Míg a "rakás" sül, a tojásfehérjéket habbá verjük,s összekeverjük egy kis üveg sárgabaracklekvárral. A masszát elsimítjuk a kiflik tetején, s még 10-15 percre visszatesszük a sütőbe.
Mindkét étel egyszerűen és olcsón elkészíthető. Ráadásul tiszta marad a lelkiismeretünk, hogy nem dobtuk ki megint azt a sok jó kiflit...

Vadas zsemlegombóccal

Mikor először hallottam a vadasról, vadhúsból készült ételre számítottam. Azután, számos recept átolvasása után kiderült, csak a mártás neve vadas, valójában szinte bármilyen húsból készíthetjük. Marhából, illetve disznóhúsból a legfinomabb, szárnyasokból készíteni elég merész, noha ilyen megoldásokkal is gyakran találkozhatunk. Az ujjnyi szeletekre vágott húst sárgarépával, petrezselyemgyökérrel, néhány szem borssal, borókabogyóval illetve babérlevéllel puhára főzzük. Közben természetesen lehabozzuk, mint a húslevest. A mártást a hússal együtt főtt sárga illetve fehérrépából készítjük, kevés tejföl, mustár pici ecet valamint cukor hozzáadásával. Tejfölből és mustárból kb. 2-2 evőkanálnyira, ecetből egy teáskanálnyira van szükség. Míg összeturmixoljuk a hozzávalókat legjobb ha folyamatosan kóstolgatjuk, így mindenki a saját ízlésének megfelelőt készíthet. Egy kg húst két nagy sárgarépa és petrezselyemgyökér társaságában főztem meg. A szósz készítésekor nem használtam fel az összes fehérrépát, jobb ha nagyobbrészt sárgarépából áll. A megfelelő sűrűséget főzőlé hozzáadásával állíthatjuk be.
Köretként legfinomabb hozzá a zsemlegombóc, melynek elkészítése kissé hosszadalmas, de mindenképpen megéri a fáradságot. 2-3 db zsemlét vagy kenyérszeletet kockára vágunk, s egy serpenyőben megpirítunk. A pirult kockákat ezután összedolgozzuk egy nagyobb hájában főtt burgonyával, két tojással, valamint annyi liszttel és vízzel, hogy könnyen formázható tésztát kapjunk. Izgalmasabbá tehetjük, ha néhány pirított szalonnakockával gazdagítjuk a tésztát. Ezután forrásban lévő sós vízben 10-15 perc alatt készre főzzük a gombócokat.

A hússzeleteket és a gombócokat tálaláskor leöntjük a szósszal. Saláta már nem szükséges hozzá, de ízlés szerint fogyaszthatunk hozzá savanyúságot vagy uborkát. 

 

Sült banán

A banán a trópusi területeken honos növény, a legnagyobb mennyiségben Dél-Amerikában termesztik. Azt, hogy Kínában hány hektár banánültetvény található és milyen mélyre nyúlnak a banántermesztés gyökerei sajnos nem sikerült megtudnom, azonban minden bizonnyal komoly hagyományai vannak, hisz a sült banán egy kedvelt kínai édesség. Hogy a kínaiak szívesen fogyasztják ezen csemegét azon cseppet sem csodálkozhatunk, mivel nagyon könnyen és gyorsan elkészíthető, ráadásul különösen ízletes.
A banánokat 2-3 cm-es darabokra vágjuk, majd megforgatjuk őket a megszokottnál picit sűrűbb palacsintatésztában. A tésztához 2 tojás 3 evőkanál cukor csipetnyi só, kb. 20 dkg liszt és annyi tej szükséges, hogy megfelelő állagú legyen. A masszát a hagyományos módon készítjük annyi eltéréssel, hogy a tojások fehérjét habbá verjük, s a legvégén adjuk hozzá. A tésztába mártott banánokat forró olajban néhány perc alatt készre sütjük. Lehet, hogy nem lesz olyan finom mintha a kínai háziasszonyok konyhájában készült volna ,azonban így is könnyen kedvenc csemegénké válhat...

A Pincefalvak.hu borajánlata Gizella Pincészet Hárslevelű Barát dűlő 2008

A sült banán nagyon finom, egyszerűen elkészíthető desszert. Különleges ízéhez, különleges bor illik. Ezt a kései szüretelésű, dűlőszelektált bort azért választottuk, mert illatában, ízében olyan jegyek dominálnak, amely jól kiegészíti a banán zamatát. Ez a Hárslevelű nem akar többnek látszani, mint ami valójában, szerény, de mégis kellemes.

Közepesen mély szalmasárga színű, illata hársmézes-virágos, gyönyörűen tiszta, őszinte, kellően intenzív, de nem lehengerlő. Közepes testű, az alkohol-tartalma a háttérben marad, cukortartalma viszont érezhetően magas, a háromputtonyos aszúéval is felveszi a versenyt, de szerencsére nem ez a meghatározó, hanem a hihetetlenül jól eltalált cukor-sav egyensúly. Egy szóval harmonikus!

Borainkról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.hu

Cukkinis tészta

A tökfélék növekedése néha ámulatba ejtő, s noha egynyári növények, júliustól szeptemberig rengeteg termést szüretelhetünk róluk anélkül, hogy különösebb gondoskodást igényelnének. Felmerül azonban a kérdés, milyen ételeket készítsünk belőlük, hiszen a tökfőzelék, rántott patisszon és cukkini néhány hét után a könyökünkön jön ki, s kidobni mégiscsak sajnáljuk a formás zöldségeket. Amikor először hallottam a cukkinis tésztáról nem gondoltam, hogy valaha kipróbálom. Első hallásra elég furcsának tűnik, s szerintem annak aki ritkán tart húsmentes napot csekély valószínűséggel fut össze a nyál a szájában a cukkinis tészta hallatán. Azonban mégis kipróbáltam a bizarr receptet abban való félelmemben, hogy megromlik ajándékba kapott, gyönyörű cukkinim.


A cukkinit legyalultam, majd egy gerezd apróra reszelt fokhagymával kevés olajon megfonnyasztottam. Mikor már levet engedett, s puhára párolódott sóztam, borsoztam, majd kb 1,5 dl tejszínt öntöttem rá, s addig rotyogtattam, míg be nem sűrűsödött. Közben kifőztem a tésztát, s a cukkinis mártásba forgattam. Végül tetejére sajtot reszeltem. Azt hiszem ha fel kellene sorolnom a kedvenc ételeimet, nem említeném meg a cukkinis tésztát. Mindezek ellenére jól sikerült ez az olcsón és viszonylag gyorsan elkészíthető étel. Érdemes kipróbálni a változatosság kedvéért, ha már a tökünk is tele van...:)

Juhtúrós sztrapacska

A sztrapacskakészítés igen macerás feladat. Csak akkor érdemes nekifogni, ha időnk mint a tenger és van aki elmosogat utánunk. Ezen feltételek számomra sosem adottak, így nem főzök sztrapacskát. Nagy szerencse ezért ha egy lelkes sztrapacskakészítő hoz kóstolót. Főleg ha még a receptet is elárulja, hátha később mégis megpróbálkozunk vele.

A tésztához 80 dkg burgonyára 50 dkg lisztre egy kiskanál sóra, két evőkanál zsírra valamint két tojásra van szükség. A burgonyát apróra reszeljük, majd összekeverjük a hozzávalókkal. Mielőtt hozzáadnánk a tojásokat érdemes kissé felverni őket. A tésztát ezután forró sós vízbe szaggatjuk, s kifőzzük. Egy darab szalonnát kockára vágunk, kissé megpirítunk, majd összekeverjük a sztrapacskával és a juhtúróval. Az egészet egy tepsibe simítjuk majd rövid időre betesszük a sütőbe hogy átmelegedjen.
A vörösbor illik hozzá legjobban, de ha nincs más egy kis sörrel is lecsúszik...:)

Sült csirkemáj

"Rég gyötrődve kutatjuk,
hogy a tojás volt-e előbb vagy a tyúk.
A tyúkot ez a gond sohasem bántotta,
csak az, mi lesz előbb: pörkölt vagy rántotta?"
(Romhányi)

"S szegény arra nem is gondolt, hogy a májára pályázunk:)...







A belsőségek közül talán a máj a legegészségesebb, hiszen rengeteg A vitamint tartalmaz, mely pozitív hatással van a látásra. A csirkemáj elkészítése rendkívül egyszerű, s melegen vagy hidegen egyaránt finom. Egy tepsibe felkarikázott vöröshagymát, fokhagymát helyezünk, majd ráfektetjük a majoránnával, s durvára őrölt borssal bőségesen megszórt csirkemájat. Kevés vizet öntünk alá, a tepsit alufóliával fedjük be, s magas hőfokon készre sütjük. Amikor a máj már kész, levesszük a fóliát, s még 10-15 percig sütjük, hogy kissé megpiruljon. Amikor elkészült megsózzuk, s frissen burgonyával, hidegen pedig friss kenyérrel zöldségekkel fogyaszthatjuk. Hűtőben jó néhány napig eláll.

Amikor pedig elkövetjük azt a hibát, hogy túl sokat készítünk, s megunjuk készíthetünk belőle májas batyut. A tésztához 50 dkg liszt, 5 dkg margarin, kevés só, apróra vágott rozmaring , egy fél kocka élesztő (cukor) valamint víz szükséges. Az élesztőt langyos vízben kevés cukorral megfuttatjuk, majd alaposan összedolgozzuk a hozzávalókkal s annyi vízzel, hogy megfelelő állagú kenyértésztát kapjunk. A tésztát duplájára kelesztjük, majd ujjnyi vastagra nyújtjuk, kockára vágjuk, s a csirkemájat a tésztába burkoljuk. Langyos sütőbe helyezzük őket, majd magasabb fokozaton készre sütjük.

Tiramisu

"Hogy ebből mi fog kisülni...?"

"Semmi!" Merthogy a tiramisu egy olyan édesség melyet nem kell sütni:) Ez rendkívül praktikus ilyenkor nyáron, mikor egyébként is olyan meleg van a lakásban, hogy ha még a sütőt is bekapcsoljuk, valóságos szaunává változik a konyhánk.




A tiramisuhoz babapiskótára, 1-2 dl kávéra, 2 dl rumra, 4-5 tojásra, 1/2 kg mascarpone sajtra és 4-5 kanál vaníliás cukorra van szükségünk. A hozzávalók mennyiségéhez nem kell szigorúan ragaszkodni, ha csak 3 tojás van otthon az is elég, de a vaníliás cukrot akár porcukorral is helyettesíthetjük. A tojásokat kettéválasztjuk, majd a tojássárgákat kikeverjük a cukorral és a mascarponeval. Ezután hozzákeverjük óvatosan a habbá vert tojásfehérjét, s egy tálban rétegezzük a rumos kávéba mártott babapiskótákkal. A piskótákat nem kell teljesen átáztatni, hiszen még a krémből is vesznek fel később nedvességet. A remekművet ezután betesszük a hűtőbe és jó néhány órát pihentetjük. Tálalás előtt kakaóporral szórhatjuk meg.
Az egyetlen dolog ami talán kockázatosnak tűnhet így nyáron, a nyers tojás használata. Ezért fontos, hogy miután elkészült azonnal tegyük hűtőbe, illetve a tojásokat mossuk meg mielőtt feltörjük őket. Az igazi tiramisu rajongók azonban szeretnek veszélyesen élni...:)

Túrókészítés

-Hogy alszik meg a tej,tudós cica-mica?
-Ha bölcsőbe teszik,tudatlan Katica.
-Tente, köcsög, tente...-dalolgat Katica.
-Sebesebben ringasd!-könyörög a cica.
-Oda az aludttej!-jajgatja Katica.
-Nekem ébren is jó! - neveti a cica.

A túró remek találmány. Szerintem véletlenül fedezte fel valaki, amikor kinn felejtette a tejet.:) Készíthetünk belőle süteményeket, körözöttet, pogácsát és még rengeteg mindent. Az egyetlen probléma, hogy nagyon drága, hisz egy kiló túró áráért vásárolhatunk egy kiló húst. Én ezen mindig felháborodom, ezért úgy döntöttem megnézem, mennyibe kerülne, ha magam készíteném a túrót.
A kiindulási alapanyag 2 liter kezeletlen tej volt, melyet 400 ft.-ért vásároltam a piacon. Ezután a tejet egy lábosba öntöttem, mely macskáktól mentes, langyos helyen egy nap alatt megaludt. Ezután leszedtem róla a tejfölt, feltettem a tűzhelyre, s alacsony fokozaton melegíteni kezdtem. Fontos, hogy lassú tűzön melegítsük, mert ha hirtelen melegszik, a túró nagyon száraz lesz. Mikor már "összetúrósodott", tehát a savó és a túró különvált egy szűrőbe öntöttem, s hagytam lecsepegni.
A két liter tejből 20 dkg túró készült. Így már érthető miért olyan drága, hiszen én egy kg túrót 2000 ft. értékű tejből tudnék készíteni.
Mindezek ellenére szerintem egyszer érdemes kipróbálni a házi túrókészítést. Ne legyünk olyan tudatlanok, mint Katica!:)

Gyümölcsös lepény

"Most van itt a gyümölcsös édességek ideje..." olvashatjuk minden gasztronómiai témájú újságban. Ezt természetesen nem tudjuk megcáfolni:) Déli gyümölcsökből, befőttből vagy fagyasztott gyümölcsből bármely évszakban készíthetünk süteményt, de az biztosan nem lesz olyan finom mint ami friss finomságokból készül. A gyümölcsös lepényeket azért szeretem, mert gyorsan, könnyen elkészíthetők, s mivel nem túl édesek akár reggelire vagy uzsonnára is fogyaszthatók. A gyorsaság jelen esetben valóban perceket jelent, természetesen a sütés idejét leszámítva. Az eredeti recept szerint a tésztához 20 dkg liszt, 20 dkg porcukor, 5 tojás, 20 dkg margarin és egy sütőpor szükséges. Természetesen ha a spájzba bepillantva csak 15 dkg cukrot vagy 10 dkg margarint látunk nincs semmi veszve. A tészta úgy is jó lesz. A tojások sárgáját összekeverjük a cukorral és a margarinnal. Ezután fokozatosan hozzáadjuk a lisztet a sütőport és a habbá vert tojásfehérjét, s óvatosan simára keverjük. A tésztát kizsírozott, kilisztezett tepsibe öntjük, majd tetejére tesszük a gyümölcsöt, mely lehet sárgabarack, szilva, cseresznye vagy meggy. Olyan gyümölcsöket, melyben sok a nedvesség, mint az őszibarack vagy az eper ne használjunk, mert eláztatják a tésztát. A nagyobb gyümölcsdarabok le fognak süllyedni a tészta aljára, ezért ha ezt nem szeretnénk aprítsuk fel őket.
A lepényt kb. 180 fokos sütőben készre sütjük. Ha felszeleteltük esetleg megszórhatjuk porcukorral, vagy fahéjas porcukorral, mely szilvás változat esetén kötelező.

Stroganoff

Szegény Stroganoffok vélhetően forognának a sírjukban, ha megtudnák mi került a tányérra "Stroganoff bélszín" gyanánt. Az étel, a hagyományok szerint egy híres orosz kereskedő családról kapta a nevét. Arról, hogy az ételt egy Stroganoff találta-e ki vagy csak szívesen látták ha a szakács vasárnaponként az asztalra teszi, arról már nem szól a fáma. Mindenesetre az étel neve arra csábítja az embert, hogy kiderítse mi az pontosan és megfőzze. Ahány szakácskönyv, annyi recept, s ahogyan az már lenni szokott öt leírás gondos átböngészése után, biztosan egy hatodik, saját verziót valósít meg az ember.
Az ételhez 70 dkg marhacombot használtam. Nem bélszínt, mivel épp nem volt a hentesnél, az üzletben pedig a mester inasa tartózkodott, aki nem tudta megmondani mikor vágnak újra, így ételt máris átkeresztelhettük Stroganoff bélszínről Stroganoff marhára...
A combot kb. 2 cm-es csíkokra szeleteltem, megborsoztam, olívaolajba forgattam, majd egy napig a hűtőben pácolódott. Ezután a húst egy fej apróra vágott hagymával együtt megpirítottam, majd borban készre pároltam. Amikor a hús már puha volt egy dl főzőtejszínt, kevés sót, két marék apróra vágott gombát és két evőkanál mustárt tettem hozzá. Ezután kb. 15 percig tovább rotyogott, míg a gomba meg nem puhult. A legvégén néhány apró kockára vágott savanyú uborkát adtam hozzá, s főtt tésztával tálaltam. Finom lett, annak ellenére, hogy a Stroganoff család főszakácsa biztos másképp csinálta volna. Így utólag visszatekintve nem probléma, hogy nem bélszínt használtam, sőt a tejszínes-gombás szósz akár disznó vagy csirkehússal is finom lehet.

Én azért morcos lennék, ha a rólam elnevezett ételt nem az eredeti recept szerint készítenék. Ez a veszély azonban egyenlőre nem fenyeget...:)

Olivás cipó fűszervajjal

Mindig irigyeltem azt akinek lehetősége volt otthon kenyeret készíteni. Most már nekem is van és amilyen gyakran lehet ki is használom az alkalmat. A kenyérsütőgép hatalmas segítséget nyújt, mivel kidolgozza a tésztát és egyenletes hőmérsékletet biztosít míg az megkel. Természetesen gép nélkül is készíthetünk kenyeret, de csak annak érdemes belevágni a tésztadagasztásba akinek húsz fekvőtámasz nem jelent megerőltetést. A sütést már sosem hagyom a masinára, mivel a megkelt tésztát nem árt még egyszer átdolgozni, s sokkal formásabb, könnyebb lesz ha sütőben készül el. A kenyértésztát szabadon alakíthatjuk, akár kisebb cipókat vagy zsömléket is gyúrhatunk belőle. Egy adag tészta 65 dkg lisztből, 2 teáskanál sóból, pici zsiradékból, egy fél élesztőből, kevés cukorból (az élesztő kelesztéséhez), valamint vízből áll. A tésztát géppel vagy egy erős karú kukta segítségével összedolgozzuk a kelt tészta készítésének szabályai szerint (az élesztőt langyos cukros vízben felfuttatjuk, majd a többi összetevővel és kellő mennyiségű vízzel addig dagasztjuk, míg az el nem válik az edény falától). Miután langyos helyen kb. duplájára kelt a cipónk a kívánt alakra formázzuk, s betesszük a sütőbe. A tésztába illetve a cipók/zsömlék tetejére rakhatunk olívabogyót, aszalt paradicsomot, borsot, köménymagot, illetve bármilyen egyéb magvat vagy gabonapelyhet.
A frissen kisült kenyeret legjobb saját készítésű fűszervajjal megkenve fogyasztani. Ennek elkészítése rendkívül egyszerű, teavajra és különböző fűszerekre van szükségünk hozzá. A legfinomabb szerintem a durvára őrölt borssal, pici sóval, valamint apróra vágott metélőhagymával simára kevert vaj, azonban itt is bármilyen fűszert felhasználhatunk. A paradicsomhoz ezelőtt mindig sült zsíros kenyeret ettem, de így nyáron a különböző fűszeres vajak jobban esnek. Így legalább olyan, mintha egészségesen élnénk...:)

Madártej

"Gizike fejje már meg a papagájokat! Úgy ennék egy kis madártejet...." Szerintem, ha a madártej így készülne, biztos a papagájokat fejnénk meg leggyakrabban, hiszen ők kalitkában vannak. És persze a madártej íze függne attól, mit ettek aznap a madarak. Lenne például pisztáciás madártej.:)

Természetesen a gyakorlatban a madártejhez tehéntejre, vaníliás cukorra és tyúktojásra van szükségünk. Egy kisebb adag kb. 1,5 liter tejből, 5 tojásból és 5-6 evőkanál cukorból készül. A tojások sárgáját és fehérjét különválasztjuk, majd a tojásfehérjét habbá verjük. A fehérjéből gombócokat szaggatunk és forró tejben néhány perc alatt megfőzzük őket. A tojássárgát összekeverjük a vaníliás cukorral, s a forró tejbe öntjük. Folyamatos kevergetés mellett még néhány percig főzzük, majd hagyjuk kihűlni. A tojás-cukor keverékbe esetleg rakhatunk még egy kis lisztet, ha azt szeretnénk, hogy sűrűbb legyen.

A madártejet ebben a melegben szerintem vaníliafagyival a legjobb enni. Vajon a papagájok mit gondolnak erről...

Kuglóf

"De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni. ..."

A kuglóffal kapcsolatos álmaimat én nem tudom versbe önteni, de ha tehetném, minden hajnalban felkelnék sütni egy kuglert, ha lenne aki megeszi. Sajnos seki nem tolong a kuglófomért. Kár, hogy József Attilának már nem süthetek... Kuglófot sütni nagyon egyszerű. Viszonylag gyorsan elkészül, ha csak a munkaidőt számítjuk, hiszen míg a tészta megkel, az legalább egy szűk óra. Hozzávalók tekintetében sem kell precíznek lennünk, én sosem veszem elő a mérleget. Langyos, cukros tejben megfuttatunk egy fél élesztőt. Egy nagy tálba kb. 40-50 dkg lisztet teszünk, szórunk rá némi cukrot (kb. 5 dkg), majd két tojássárgájával s 10 dkg margarinnal valamint az élesztővel egy fakanál segítségével simára dolgozzuk. Langyos tejet még mindenképp önteni kell hozzá, mégpedig annyit, hogy könnyen önthető tésztát kapjunk (mintha piskóta lenne). A tésztát kivajazott kuglófformába öntjük, s langyos helyen addig kelesztjük, míg tele nem lesz a forma. Ezután kb. 170 fokos sütőben kisütjük. A tésztába ízlés szerint tehetünk csokoládét, mazsolát, kakaóport vagy diót, így mindig változatos egyedi kuglert készíthetünk.

Noha egy National geographic cikk szerint a kuglernek nem is a kuglófot hanem a mignont nevezték abban az időben. Nevét egy cukrász családról kapta. Kugler Henrik alapította a Vörösmarty téren álló híres cukrászdát, mely ma egy másik mester Gerbeaud Emil nevét viseli. Mindenesetre a kuglófot én kuglernek nevezem, s mindig József Attila verse jut róla eszembe.

Gofry

Minden háztartásban van legalább egy konyhai eszköz, amit nem használunk. Az én konyhámban több is....Mert ha arról van szó, mit szeretnénk karácsonyra, szülinapra, stb.-természetesen valamit a konyhába. Aztán persze rájövünk, hogy nem szeretnénk minden áldott reggel gyümölcspréseléssel kezdeni a napot, s turmixolni sem szeretnénk minden este, csak havonta egyszer, arra meg ott a botmixer. S akkor már ne is beszéljünk a melegszendvicssütőkről, kenyérpirítókról és a fagyigépről...Néha azonban mégis elővesszük ezeket a masinákat, s akkor csodák születnek a konyhában.

Nálunk a száműzetésben lévő konyhai eszközök közül, leggyakrabban a gofrisütő kerül elő-mondjuk évente kétszer. A gofrikészítés egyébként nagyon egyszerű és gyors. A gofrytészta nem más mint egy sűrű palacsintatészta. Én 4 db-hoz 2 tojást, 4 evőkanál cukrot, kb. 20 dkg lisztet és 2-3 dl tejet használtam fel. Természetesen a hozzávalókat nem szükséges kimérni, nyugodtan hagyatkozhatunk a megérzéseinkre. A tojásokhoz hozzáadjuk a cukrot, valamint egy csipet sót. Öntünk hozzá egy kis tejet, valamint egy kis lisztet, s csomómentesre keverjük. Ezután még egy kis tej majd liszt következik. Folyamatosan adagoljuk, a lényeg, hogy csomómentesre keverjük, s a sűrűsége megfelelő legyen, kb. piskótatészta sűrűségű. A sütőt felmelegítjük, a belsejét kivajazzuk, majd teletöltjük, s kb. 3-4 perc alatt el is készül egy gofry. Lekvárral, csokival vagy porcukorral fogyaszthatjuk.
Ezután már csak el ki kell takarítani a sütőt, hogy tiszta és csillogó legyen, mikor jövőre újra elővesszük:).

Muszaka

A padlizsánról elsőként Marquez nagy sikerű regényének főhőse, Fermina Daza jut eszembe, aki nem szerette a padlizsánt, mivel "olyan színe van mint a halálnak". A regény végére hősnőnk megszerette a lila zöldséget, sőt ez lett kedvence. A padlizsán persze nem kolumbiai specialitás, a burgonyafélék családjába tartozik, s nálunk is megterem. Talán a legismertebb padlizsános étel a görög muszaka, mely tulajdonképpen rakott padlizsán. A muszaka recepteket tanulmányozva számos változatot találhatunk. Van olyan recept, mely a krumplit is a hozzávalók közé sorolja, azonban a legtöbb recept csak padlizsánnal és hússal dolgozik. A receptek többsége birkahúst javasol, azonban mivel ezt szerintem nem olyan könnyű beszerezni, főleg darált formában, ezért és disznóhússal készítem.
Egy adaghoz 2-3 padlizsán, s 70-80 dkg darált hús szükséges. A padlizsánokat meghámozzuk, kb. egy cm-es karikákra vágjuk, megsózzuk, s bő fél órát állni hagyjuk, hogy levet engedjen. A húst kevés olajon megpirítjuk, sót, borsot, néhány paradicsomot, esetleg bazsalikomot vagy oregánót teszünk hozzá. A padlizsánszeleteket és a húst egy tálban rétegezzük. A tetejére jutúrót és tejfölt öntünk, s forró sütőben kb. fél óra alatt készre sütjük.
A recept nagyon leegyszerűsített, így lehet, hogy ha egy görög megkóstolná, nem ismerne rá a muszakára. Azonban aki a Szerelem a kolera idején-t olvasva megkívánta a padlizsánt, annak minden bizonnyal jól fog esni...

Kovászos uborka

A "koviubit" mindenki szereti. Legalábbis az emberek többsége. És most hogy végre itt az uborkaszezon, nincs megállás...A kovászos uborka imádók konyhájában ezután folyamatosan érlelődni fog egy adag. Ismét elővehetjük az ötliteres üveget, de természetesen más nagyobb edény is megfelel a célra. A legtöbb recept szerint a "koviubinak" a nagyobb uborkák alkalmasak, azonban én inkább kisebbeket vagy közepeseket szoktam választani, mivel a nagyokban már túl sok mag van. A megmosott uborkák végét levágjuk, s mindkét oldalról, kb. félig bevágva gondosan elhelyezzük őket az üvegben. Tehetünk mellé fokhagymát, kaprot, illetve ízlés szerint egyéb fűszert (bors, friss zöld fűszerek). Az uborkákra sós vizet öntünk. Két liter vízhez kb. 2 púpozott evőkanál só szükséges. A tetejére elhelyezünk egy száraz kenyérszeletet, hogy aztán langyos helyen-lehetőleg a napon, a szomszédok irigykedő tekintetének kitéve-beinduljon az erjedés. A kenyeret másnap mikor már megzavarosodott a víz le is lehet venni. Mielőtt az üvegbe helyezzük célszerű a kenyeret gézbe (sebkötöző) tekerni, mivel ha szétázik a darabkák könnyen megpenészednek.

Az uborka néhány nap alatt elkészül, s ha nem fogyna el azonnal, hűtőben még kb. egy hétig eltartható.

Ribizliszörp

A ribizli szuper kis gyümölcs. Kellemesen pikáns, savanykás íze mellett állítólag rengeteg C vitamint is tartalmaz; kiváló szörpöt készíthetünk belőle. Az egyetlen probléma, hogy a ribizliszemek rendkívül aprók, így a ribizliszedés illetve a fürtök leszemezése valódi büntetés. Ezért csak akkor álljunk neki a munkának, ha találunk valakit, aki a "piszkos munkát" elvégzi helyettünk...:) Ha ez megvan és rendelkezésünkre áll 1 kg leszemezett, megmosott ribizli, nincs más dolgunk, mint összetörni a szemeket (botmixer/krumplinyomó), a péphez hozzáadni 1,5 liter vizet, 2 dkg citromsavat valamint 2 mokkás kanál nátrium benzoátot. Az elegyet egy napig állni hagyjuk, majd leszűrjük, s hozzáadunk 1 kg kristálycukrot. A cukor néhány óra múlva teljesen feloldódik, s készen is van a szörp.
Ha pedig senki sem kapható a "ribizli-szemezésre", ne mondjunk le a szörpkészítésről, hiszen ugyanezen technológiával málnát, szedret vagy epret is feldolgozhatunk.

Csokoládés muffin

Sokáig azt gondoltam, muffint készíteni szégyen, miután egyszer valaki azt a velős megállapítást tette a fülem hallatára: "azok a lányok szoktak muffint sütni, akik nem túl ügyesek a konyhában és mást nemigen tudnak". Így évekig nem készítettem muffint. Aztán később rájöttem, attól, hogy valami egyszerű, még lehet finom, egyébként sem vágyik az ember minden áldott nap emeletes tortára. Aki pedig nem egy sokat próbált konyhai veterán, jobban is teszi, ha nem a farsangi fánknak vagy az eszterházi tortának ugrik neki első körben.
A muffin elkészítése egyébként valóban nagyon egyszerű és gyors, s rengeteg változat létezik. Kedvencem a csokis, melyhez 3,5 bögre liszt, 1 csomag sütőpor, 1/2 bögre kakaópor, 15 dkg margarin, 1,5 bögre cukor, 2,5 bögre tej, 4 tojás valamint 10 dkg csokoládé (nyomorék csokinyúl, agyérgörcsös csokimikulás, stb...) szükséges. (A hozzávalók méréséhez egy két dl-es bögrét használunk.) Első lépésben a tojások fehérjét és sárgáját kettéválasztjuk. Ezután a tojássárgáját összekeverjük a többi hozzávalóval, majd a habbá vart tojásfehérjével. A muffinformát kivajazzuk vagy színes muffinpapírokat helyezünk el benne, s beletöltjük a masszát. A tészta közepébe bármit elrejthetünk (amit később szívesen meg is találnánk benne), pl. aszalt gyümölcsöt, csokoládét, mogyorót, meggybefőttet.....Forró sütőben sütjük ki, kb. 20-25 perc alatt készül el.

A Pincefalvak.hu borajánlata Andrássy Pincészet 6 puttonyos Aszú 2000

A csokoládés muffint, ha még aszalt gyümölcsökkel is gazdagítjuk különösen jól illik hozzá ez a már szép kort megért, de korántsem koros aszú. Mély színén, enyhén zölddiós illatán érződik ugyan kicsi oxidáltság, de ezt az érzetet hamar felváltja az aszalt gyümölcsök illata. Ízében szintén az érett kajszi, füge köszön vissza. Savai kerekek a magas cukortartalommal harmonizálnak. Legyen a muffin egyszerű sütemény vagy sem, egy ilyen borral párosítva biztosan elvarázsoljuk vele a vendégeinket!

Borokról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.hu

Hajdina

A hajdinát viszonylag kevesen ismerik,vagy ha ismerősen cseng is a név, kevesen kóstolták. Ez nem csoda, hiszen az országban nem termesztik túl nagy területen, s kevés üzletben kapható. Az, hogy kevésbé elterjedt, mint a rizs vagy a búza, jóval kisebb termésmennyiségének köszönhető. Egyszer azonban talán érdemes megkóstolni, s néha-néha készíteni a változatosság kedvéért. Annak ellenére, hogy termését a gabonafélékhez hasonlóan használjuk, a hajdina vagy más néven pohánka nem gabonaféle, a keserűfűfélék családjába tartozik. Rokonai az általunk is jól ismert gyomnövények: a lósóska, a porcsin, a madárkeserűfű. Beltartalmi értékeit tekintve elmondható, hogy a hajdina igen értékes vitaminforrás, mivel a B-vitamincsoport majdnem minden tagját tartalmazza. Ezen tápanyagokon kívül kedvező élettani hatással rendelkező biológiai anyagokat is tartalmaz. Elkészíthetjük köretként a rizshez hasonlóan pörkölt vagy sült hús mellé, de a tejberizshez hasonlóan édességet is készíthetünk belőle.

A magvak könnyen és gyorsan megfőnek, így nincs rá szükség, hogy előre beáztassuk őket. A főzés során öntsünk rá annyi vizet, hogy ellepje, majd a főzés során folyamatosan pótoljuk.
Tény, hogy nem olyan laktató mint a krumpli vagy a rizs, de egy próbát szerintem mindenképp megér.

Ágyas pálinka

Egyszer a jóból is megárt a sok...Bár nem hiszem, hogy mióta világ a világ sok háztartásban megunták volna a pálinkát. Hiszen jól tudjuk: kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság. A pálinka ivásra mindig van alkalom: reggel, hogy jobban induljon a munka, ebéd előtt, hogy jobb étvágyunk legyen, este pedig azért iszunk egy féldecit, hogy elűzzük az álmatlanságot. Szerintem néha a munkahelyen sem ártana egy-egy adagot kiosztani az indulatoktól fűtött kollégák és kolléganők között, persze szigorúan terápiás céllal...
Ha mégis úgy éreznénk, hogy a házi pálinka nem fog egykönnyen lecsúszni a torkunkon, akkor sem kell megszabadulni tőle, hiszen némi aszalt gyümölcs hozzáadásával egészen új ízvilágot kölcsönözhetünk neki. Nincs más dolgunk mint az összedarabolt gyümölcsre ráönteni a pálinkát, s néhány hónapig állni hagyni. A sárgabarack és a szilva illik talán leginkább a pálinkához, különösen ha szilva vagy barackpálinkánk van. De vegyes gyümölcspálinkával is nagyon finom. Az aszalt gyümölcsöknek viszonylag magas a cukortartalma, meg fogják édesíteni a nedűt, azonban ha kevesebbet használunk esetleg még egy kis méz is kerülhet az üvegbe.
És amíg összeérnek az ízek, addig sem szabad elkeseredni, hiszen minden nap meg lehet kóstolni, hogy jó-e már.....