Címkék

alma (6) almáspite (1) aprósütemény (1) aranygaluska (1) árpa (1) aszalt gyümölcs (1) bab (2) banán (1) barátság kenyér (1) bejgli (2) bodzaszörp (1) borajánló (30) bukta (1) burgonya (3) cipó (1) citromfű (1) cobbler (1) cukkini (1) cukormáz (1) cseresznye (2) cseresznyés lepény (2) csicsóka (1) csiga (1) csíra (1) csirke (1) csirkemáj (2) csoki (1) csokoládé (3) darált hús (1) dió (8) fahéj (2) fánk (1) fanta (1) felfújt (1) főzelék (1) füstölés (1) fűszerek (1) galuska (1) gersli (1) gesztenye (4) gesztenyeliszt (1) gofry (1) gomba (3) gombóc (3) göngyöt hús (1) grenadírmars (1) gyümölcs (1) gyümölcslepény (1) gyümölcsös édesség (1) hagyma (2) hájas (1) hajdina (1) hideg desszert (1) húsvét (1) joghurt (1) juhtúró (2) kakaós csiga (2) kalács (4) káposzta (2) karácsony (2) keksz (2) kifli (4) knédli (1) kolbász (3) kompót (1) kovászos uborka (1) köles (1) kömény (1) köret (2) körte (1) krémes (1) krémleves (2) krumpli (1) kuglóf (2) kukoricadara (1) kuszkusz (1) lasagne (1) lekvár (1) lencse (1) leveles tészta (3) leves (1) madártej (1) máglyarakás (1) májkrém (1) mák (5) mákosguba (1) mákoskifli (1) marha (3) mascarpone (3) mazsola (2) melegszendvics (1) méz (1) mézeskalács (1) milánói (1) muffin (3) nokedli (3) olivabogyó (2) oregánó (1) padlizsán (2) padlizsánkrém (1) palacsinta (3) pálinka (1) paradicsom (1) pástétom (1) pite (1) pizza (2) pogácsa (2) pörkölt (1) puliszka (1) püspökkenyér (1) rebarbara (2) répa (1) répatorta (1) rétes (1) ribizli (1) rizs (1) rum (4) sajt (3) saláta (1) sertés (2) sertésmáj (1) sheperd's pie (1) snidling (1) sólet (1) sonka (1) sós aprósütemény (1) spenót (1) stroganoff (1) sütemény (1) sütőtök (1) szalonna (1) szendvics (1) szilva (1) szilvásgombóc (1) szörp (3) sztrapacska (1) tallér (1) tarja (1) tej (2) tejszínhab (1) tepertő (1) tésza (1) tészta (1) tiramisu (1) torta (1) túró (4) túrógombóc (1) túrós lepény (1) uborka (1) vadas (1) vaj (1) vargánya (1) velő (1) vese (1) vetrece (1) zabkása (1) zabpehely (2) zöldhagyma (1) zsemlegombóc (2)

2011. augusztus 27., szombat

Bundás gyümölcs

"Korszerű háztartás, kellemes otthon"-ez az mire mindannyian vágyunk. Azon háziasszonyok, kik a hatvanas években voltak fiatalok, kiváló útmutatást kaphattak ennek megvalósításához a fent említett 1961-ben megjelent könyvből.  A "szakirodalom" minden téren tanácsot ad, onnan kezdve, hogyan kell vasalni a szövetruhát vagy a selymet, mit tegyünk ha valaki rosszul lesz a melegben, hányszor tisztálkodjunk egy héten, illetve miként kell begyújtani a kályhába. Kíváncsi lennék, hogy ez az akkoriban valóban hasznos könyvnek számított-e...Nekem mindenesetre kedvencemmé vált, mindig előveszem, ha egy kis kikapcsolódásra vágyom. Noha a könyvecske számos olyan információt tartalmaz, mely még nekünk is hasznos lehet, pl. hogy 1 dl liszt vagy mák hány dkg-ot nyom, azonban a legtöbb jó tanácsot ma már csak megmosolyogjuk. Sőt, hihetetlennek tűnik, hogy a szobában cirkáló csótányok ellen nagyobb mennyiségű DDT kiszórására biztatták a háziasszonyokat, melyet ugyebár ajánlatos volt  az ágyneműtartó sarkába szórni.
A konyhában-kamrában fejezet első pontja az egészséges táplálkozás, melyhez recepteket gondosan csoportosítva találunk. Merthogy az sem mindegy, kinek mit főzünk: "A nehéz fizikai munkát végzők étkezésében nagy szerepük van az energiát adó élelmiszereknek: a szalonnának, a zsíros húsoknak, általában a zsírosabb ételeknek; a szellemi munkát végzők étrendjén pedig a főszerep a könnyen emészthető húsoké, a zöldfőzelékeké, a gyümölcsöké."
A bundás gyümölcs receptjét a sütő nélkül készíthető édességek kategóriában találjuk: "Kb. 20 dkg lisztet, 2 tojást, kiskanál cukrot, 3 dl tejet dolgozzunk össze sűrűbb palacsintatésztának. Bundázhatunk vele: meghámozott, magházától megfosztott, ujjnyi vastag szeletekre vágott almát, kimagozott, kemény, sárga-vagy őszibarackot. A gyümölcsöt először lisztbe, majd palacsintatésztába mártva, bőséges forró zsiradékban, mindkét oldalán pirosra sütjük. Melegen vaníliás cukorral hintjük meg."
A recept tényleg nagyon egyszerű, s gyorsan elkészíthető, remek választás ebben a melegben, amikor semmi pénzért be nem kapcsolnánk a sütőt. 
A könyv íróinak valószínű eszükbe sem jutott, hogy néhány évtized múlva már csak mosolygunk rajtuk. Egyszer majd rajtunk is jót derülnek az unokáink, hogy ilyen ódivatú módon az interneten kerestünk recepteket:)

2011. augusztus 19., péntek

Kókuszos kölesdesszert őszbarackkal

Itt van augusztus 20, majszolhatjuk az ország tortáját, a kecskeméti sárgabarackos kölestortát. Persze jobban örült volna mindenki, ha egy három vagy négy napos hétvége keretein belül tehetjük meg ezt, de sebaj, kárpótol minket a torta.
Aki szeretné elkészíteni, a Zila kávéház oldalán részletes útmutatást találhat. S ha már kölestorta, sokakban felmerül a kérdés: milyen lehet a köles? Annak ellenére, hogy állítólag az egyik legrégebben termesztett gabonafélénk én most először kóstoltam, s azt hiszem, meglepően borsos ára miatt nem is fog gyakran az asztalunkra kerülni...Pedig az ásványi anyagokban rendkívül gazdag gabona erősíti az immunrendszerünk, s ezen kívül rengeteg fluort és B vitamint tartalmaz, mely jótékony hatással van a fogaink egészségére és bőrünk szépségére.
Ha úgy döntünk, hogy az ország tortáját a cukrászdában kóstoljuk meg, a következő egyszerű édességet mindenképp érdemes otthon kipróbálni.
A kölesre annyi vizet öntünk, hogy bőven ellepje, s feltesszük főni. Amikor a víz elfogy róla tejet adunk hozzá, s addig főzzük, míg a kása megpuhul. Gyakorlatilag ugyanúgy készítjük, mint a tejberizst vagy a zabkását.  Ezután ízlés szerint édesítjük cukorral vagy mézzel, s néhány evőkanál kókuszreszeléket adunk hozzá. A kását csészékbe vagy kis tálakba simítjuk, majd ha meghűl, a tányérra borítjuk. Őszibarackkal, s kevés fahéjjal kínáljuk. 
Ha nincs kedvünk a szervírozással bíbelődni, pohárdesszertet is készíthetünk: alulra helyezzük a köleskását, rá a kockára vágott gyümölcsöt, s a tetejére vaníliapudingot öntünk. A hűtőben kellemesen lehűl mire hazaérünk a tűzijátékról:)


2011. augusztus 10., szerda

Szilvásgombóc

"Íme a Föld.
Sose lehet tudni, hogy hol van a fent és lent.
Íme az ember.
Nem lehet látni, de ott van a lényeg benn:

Van-e titka?

Van-e íze?
Van-e szíve, ami jó?
Van-e magja?
Van-e még egy?
Van-e húsa olvadozó?
Ember, mint a Föld olyan,
Gombócnak is lelke van! "                     
                         "A Padlás"





Legtöbbünknek a gombócról persze nem A Padlás jelenet, hanem az Indul a bakterház jut eszébe. Ugyan, ha jól emlékszem ott nem szilvás, hanem lekváros gombócot készített a banya. Hogy szilvás, lekváros vagy barackos, mindegy is, azonos módon készül.
Első lépésként a krumplit héjában feltesszük főni. 5-6 db nagyobb krumpliból kb 15 db gombóc készíthető, természetesen annak függvényében, hogy azok kisebbek vagy öklömnyiek. A főtt krumplit meghámozzuk, összetörjük, majd hagyjuk, hogy teljesen kihűljön. Ezután diónyi zsírt, néhány csipet sót, és annyi lisztet adunk hozzá, hogy a tészta már ne ragadjon, de könnyen formázható legyen. A szükséges liszt mennyisége nagyban függ attól, hogy milyen a burgonya. Ilyenkor nyáron, még "vizesebbek" krumplik, így több lisztet kell használnunk, mint március végén. 
A tésztából kis darabokat szaggatunk, tenyerünkben kb. 1 cm vastagra lapítjuk, majd belehelyezzük a tölteléket. A szilvába vagy sárgabarackba tehetünk fahéjas cukrot, de akár egy kis diót is. Ha gyümölcsök túl nagyok, daraboljuk fel, hiszen a nagy gombóc jó, de azért túlzásba ne essünk:)
Ezután bő, forró vízben kifőzzük őket. Akkor készültek el, ha már víz tetején lebegnek, nem süllyednek le. Végül pirított zsemlemorzsába forgatjuk, s melegen, fahéjas porcukorral tálaljuk.
A gombóccal én is úgy vagyok mint a kis Bendegúz, inkább elrontom a gyomrom, de amit lehet nem hagyok meg másnapra. Persze azért ne együnk annyit, hogy kísértetet lássunk a kukoricásban...

2011. augusztus 9., kedd

Rebarbarás lepény

Vannak olyan kérdések, melyekre az emberiség hosszú idő óta keresi a választ. Például, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás...Bennem ennél sokkal egyszerűbb kérdések szoktak megfogalmazódni, így a választ is nagyobb eséllyel megtalálom.
A hét kérdése: mi a különbség a lepény és a pite között? Nos, a pite kelt tésztából készül, s a tölteléket alul és felül is tészta borítja. A lepény tésztája nem kelt tészta, a gyümölcs pedig a tetején helyezkedik el. Így aztán a rejtély megoldódni látszik, s amit készítettem, az szinte bizonyos, hogy rebarbarás lepény, nem pedig pite.
Akár lepény, akár pite, annyi bizonyos, hogy a rebarbarából kiváló süteményt készíthetünk. Íze kellemesen savanykás, pikáns, így igazi csemege a forró napokon.
A tésztához 40 dkg lisztre, 15 dkg vajra, 15 dkg porcukorra, 4 tojásra s egy csomag sütőporra van szükség. A lisztet összekeverjük a sütőporral, majd elmorzsoljuk benne a vajat. Ezután a cukrot és a tojásokat is hozzáadjuk, s könnyen nyújtható tésztát gyúrjuk. Ha úgy érezzük lágy, még tehetünk lisztet hozzá. A tésztát kb. fél cm vastagra nyújtjuk, s kizsírozott tepsibe helyezzük. Kb. 60-70 dkg rebarbarát meghámozunk, 2 cm-es darabokra vágunk, s  a zsemlemorzsával vékonyan meghintett tésztára szórjuk. A morzsára azért van szükség, hogy a sütés közben keletkező nedvességet felszívja, s a tészta még véletlenül se ázzon el. 
A rebarbarát ezután bőven meghintjük fahéjas cukorral, s a lepényt 30-40 perc alatt, 180 C-os sütőben készre sütjük. 
A rebarbara kemény levélnyele megpuhul sütés közben, a cukor pedig karamellizálódik. Tálalás előtt hintsük meg kevés porcukorral.
S ha marad még egy kis rebarbaránk, készíthetünk egy adag citromfüves rebarbarakompótot is. 

A Pincefalvak.hu borajánlata Németh Pince Rózsakő, 2008

A rebarbara édeskés-savanykás ízeihez és a süteménytészta vajas cukros jellegéhez egy félszáraz Rózsakő (Kéknyelű és Budai szőlőfajták keresztezése) kiváló társ lehet. Könnyed, elegáns, játékos szalmasárga bor. E fajta a szülőknek köszönhetően jól megőrzi a savait. A benne lévő maradékcukor harmóniát alkot a savgerinccel, ami a rebarbara ízeihez jól illik. Az egész bort a gyümölcsösség, a tuttifruttis jelleg jellemzi. Utóízében pedig némi citrusosság sejlik fel.

Borokról és borvidékeinkről bővebben:www.pincefalvak.hu