Knédli

Kicsiny hazánkban ritkán készítenek knédlit, az emberek nagy többsége pedig-az általam végzett, nem reprezentatív közvélemény kutatás szerint- egyáltalán nem is ismeri. Magának a párolásnak/gőzölésnek sincs  nagy hagyománya, hiszen mi valamit vagy megsütünk vagy megfőzünk.

A knédli tésztája tulajdonképp egy kenyértészta, melyet a végén sütés helyett gőz fölött főzünk/párolunk meg.

Két nagyobb cipóhoz   1/2 kg lisztre, két kiskanál sóra és cukorra, kb. 3 dl vízre, valamint 2,5 dkg élesztőre van szükség. Az élesztőt langyos vízben, kevés cukorral felfuttatjuk, majd összedolgozzuk a többi hozzávalóval. Vizet annyit adunk hozzá, hogy kellemes, kenyértészta állagú legyen. Ha van kenyérsütő vagy dagasztó gépünk, az egyszerűség kedvéért azzal is dolgozhatunk.

A tésztát ezután langyos helyen duplájára kelesztjük. Amikor megkelt, kisebb cipókat formázunk belőle, s  a gőz fölé tesszük. Ehhez, egy egyszerű párolóedény a legmegfelelőbb.  Vizet forralunk, majd a felső pároló részt olajjal kikenjük,s belehelyezzük a cipókat. Fedő alatt 25-30 perc alatt elkészülnek. A knédli a gőz fölött még növekedni fog, ezért a cipók ne legyenek túl nagyok, mivel könnyen összenőhetnek, vagy akár a fedőt is megemelhetik.

Kiváló köret bármilyen szaftos húsételhez, vadashoz vagy pörkölthöz. A megmaradt knédlit pedig később gőz fölött újra melegíthetjük, olyan lesz mintha frissen készült volna.

Hajdina

A hajdinát viszonylag kevesen ismerik,vagy ha ismerősen cseng is a név, kevesen kóstolták. Ez nem csoda, hiszen az országban nem termesztik túl nagy területen, s kevés üzletben kapható. Az, hogy kevésbé elterjedt, mint a rizs vagy a búza, jóval kisebb termésmennyiségének köszönhető. Egyszer azonban talán érdemes megkóstolni, s néha-néha készíteni a változatosság kedvéért. Annak ellenére, hogy termését a gabonafélékhez hasonlóan használjuk, a hajdina vagy más néven pohánka nem gabonaféle, a keserűfűfélék családjába tartozik. Rokonai az általunk is jól ismert gyomnövények: a lósóska, a porcsin, a madárkeserűfű. Beltartalmi értékeit tekintve elmondható, hogy a hajdina igen értékes vitaminforrás, mivel a B-vitamincsoport majdnem minden tagját tartalmazza. Ezen tápanyagokon kívül kedvező élettani hatással rendelkező biológiai anyagokat is tartalmaz. Elkészíthetjük köretként a rizshez hasonlóan pörkölt vagy sült hús mellé, de a tejberizshez hasonlóan édességet is készíthetünk belőle.

A magvak könnyen és gyorsan megfőnek, így nincs rá szükség, hogy előre beáztassuk őket. A főzés során öntsünk rá annyi vizet, hogy ellepje, majd a főzés során folyamatosan pótoljuk.
Tény, hogy nem olyan laktató mint a krumpli vagy a rizs, de egy próbát szerintem mindenképp megér.