Gyerekként mindig Kiskelemen Zakariást irigyeltem, mikor a Gőgös Gúnár Gedeon idevágó fejezetét olvastam: egyrészt mert ő tizenkettőt evett, másrészt a mi konyhánkban sosem készült rétes...
A hagyományos rétestészta elkészítése nehéz feladat. Én sajnos nem tudok ilyet készíteni, sőt olyat sem ismerek aki tud. A minden háztartásban felelhető "gasztro-irodalmi" alapmű, azaz Horváth Ilona szakácskönyve szerint a fél kiló sikérdús lisztből, diónyi zsír valamint 4 dl víz hozzáadásával készülő tésztát 15 perc pihentetés után egy sima abrosszal leterített asztalon az öklünklel (nem tenyérrel vagy az ujjainkal) asztallap nagyságúra nyújtjuk. A kinyújtott tésztát félig megszárítjuk, majd a töltelék behelyezése előtt zsírral megkenjük. Szép feladat....Ezek után azt hiszem mindenki látja lelki szemei előtt ahogy a következő bevásárláskor behelyezi a kosárba a kész rétestésztát. Rétestésztát venni persze nem szégyen, de ha itt tartunk, akár már rétest is vehetünk a pékségben.
Ezért, én megelégszem egy olyan rétessel, ami ugyan lehet hogy kevésbé finom mint a hagyományos, de az íze és állaga szerintem kiváló, s egy gyúródeszkán is könnyen elkészíthető. 20 dkg lisztet 1 tojássárgával, 2 dl tejföllel valamint egy csipet sóval összedolgozunk, s jó nagyra kinyújtjuk. Természetesen nem lesz asztallap nagyságú, csak amekkora kényelmesen elfér a deszkán. A tésztalapot megkenjük 12 dkg olvasztott margarin, s 10 dkg liszt keverékével, majd szorosan feltekerjük. A tekercset 6 egyenlő részre osztjuk, így 6 rétesünk lesz. A darabokat kinyújtjuk, megtöltjük a töltelékkel, s kisütjük. A sütőt bátran állíthatjuk magasabb fokozatra (magasabbra mint kelt tészta esetén). A kész réteseket, miután kisültek tejföllel kenjük meg, így a tészta puhább lesz.
Igaz, hogy ez a rétes nem "igazi", de mi magunk készíthetjük, és nekem igazándiból jobban is ízlik mint a bolti réteslapból készült.
