Címkék

alma (6) almáspite (1) aprósütemény (1) aranygaluska (1) árpa (1) aszalt gyümölcs (1) bab (2) banán (1) barátság kenyér (1) bejgli (2) bodzaszörp (1) borajánló (30) bukta (1) burgonya (3) cipó (1) citromfű (1) cobbler (1) cukkini (1) cukormáz (1) cseresznye (2) cseresznyés lepény (2) csicsóka (1) csiga (1) csíra (1) csirke (1) csirkemáj (2) csoki (1) csokoládé (3) darált hús (1) dió (8) fahéj (2) fánk (1) fanta (1) felfújt (1) főzelék (1) füstölés (1) fűszerek (1) galuska (1) gersli (1) gesztenye (4) gesztenyeliszt (1) gofry (1) gomba (3) gombóc (3) göngyöt hús (1) grenadírmars (1) gyümölcs (1) gyümölcslepény (1) gyümölcsös édesség (1) hagyma (2) hájas (1) hajdina (1) hideg desszert (1) húsvét (1) joghurt (1) juhtúró (2) kakaós csiga (2) kalács (4) káposzta (2) karácsony (2) keksz (2) kifli (4) knédli (1) kolbász (3) kompót (1) kovászos uborka (1) köles (1) kömény (1) köret (2) körte (1) krémes (1) krémleves (2) krumpli (1) kuglóf (2) kukoricadara (1) kuszkusz (1) lasagne (1) lekvár (1) lencse (1) leveles tészta (3) leves (1) madártej (1) máglyarakás (1) májkrém (1) mák (5) mákosguba (1) mákoskifli (1) marha (3) mascarpone (3) mazsola (2) melegszendvics (1) méz (1) mézeskalács (1) milánói (1) muffin (3) nokedli (3) olivabogyó (2) oregánó (1) padlizsán (2) padlizsánkrém (1) palacsinta (3) pálinka (1) paradicsom (1) pástétom (1) pite (1) pizza (2) pogácsa (2) pörkölt (1) puliszka (1) püspökkenyér (1) rebarbara (2) répa (1) répatorta (1) rétes (1) ribizli (1) rizs (1) rum (4) sajt (3) saláta (1) sertés (2) sertésmáj (1) sheperd's pie (1) snidling (1) sólet (1) sonka (1) sós aprósütemény (1) spenót (1) stroganoff (1) sütemény (1) sütőtök (1) szalonna (1) szendvics (1) szilva (1) szilvásgombóc (1) szörp (3) sztrapacska (1) tallér (1) tarja (1) tej (2) tejszínhab (1) tepertő (1) tésza (1) tészta (1) tiramisu (1) torta (1) túró (4) túrógombóc (1) túrós lepény (1) uborka (1) vadas (1) vaj (1) vargánya (1) velő (1) vese (1) vetrece (1) zabkása (1) zabpehely (2) zöldhagyma (1) zsemlegombóc (2)

2011. október 29., szombat

Sólet

Hogy milyen a jó sólet? Megmondom őszintén:nem tudom. A mai nap ettem életemben először sóletet. Azért készítettem, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen. Ízlett! Lehet azonban ha egy zsidó háziasszony látná, mit tálaltam fel sólet címén könnyesre nevetné vagy elsírná magát:)
A sólet  a zsidók hagyományos ünnepi étele. Mivel szombaton nem főznek, ezért régen már péntek este bekészítették a hozzávalókat egy nagy tálba, betolták a kemencébe, ahol az étel lassú tűzön, hosszú idő alatt készült el. Így szombaton már csak tálalni kellett. A jó sólet lassan fő, így az ízek összeérnek, sőt a hogy Henrik Heine is megírta,  igazi ambróziává válik.

"Sólet, ékes égi szikra,
Elysium lánya, te
Zengené a Schiller óda,
ízlelt volna sóletet csak.
Istenek mannája, sólet,
melynek főzésére Mózest
hajdan maga a Jóisten
oktatta Sinai hegyén
Sólet, a valódi kóser
isteni ambrózia,
Paradicsom kéj-kalácsa"
(Henrich Heine: Sabbath hercegnő)

Kíváncsi lennék, manapság, kemence híján hogyan és mikor készítik a sóletet. Az enyém mindössze két és fél óra alatt megfőtt, s természetesen a kóser szabályokat  sem tartottam be,  az eredmény azonban így is remek lett.
A sólethez általában marha vagy libahúst használnak. Az a jó, ha nem csak friss húst hanem füstöltet is teszünk bele, így különösen kellemes íze lesz. Én most füstölt kolbásszal ízesítettem.
Elsőként két nagy fej hagymát apróra vágtam, s kevés zsíron megpirítottam. Ezután kb. 1/2 kg marhahúst kockára vágtam - picit nagyobbra mintha pörköltet készítenék. A húst a hagymával együtt még néhány percig pirítottam, majd egy nagy cserépedénybe öntöttem. Kb. 20 cm füstölt kolbászt karikára vágtam, s a 1/2 kg babbal együtt-melyet előzetesen beáztattam-szintén a tálba helyeztem. A húst és a babot összekevertem, majd egy kevés maradék húslevest valamint annyi vizet öntöttem rá hogy a babot ellepje. A cserépedényre ráhelyeztem a tetejét, majd közepes lángon puhára főztem. A vizet egyáltalán nem kellett pótolnom a főzés során, sőt, sót sem tettem bele, a húslevestől és kolbásztól elég sós lett. Az utolsó 15 percben néhány tojást tettem a tálba, mely a sóletbe mélyedve főtt keményre.
Annak ellenére, hogy semmi fűszert nem használtam, rendkívül finom lett. Bár egy igazi sólet mellett biztosan elbújhat. 
Lehet, hogy sólet helyett babos egytálnak kellene neveznem:)



2011. október 22., szombat

Rizskoch

A rizskoch, azaz rizsfelfújt nevének eredete után sokat nyomoztam, azonban eredménytelenül. Sem azt nem sikerült felderíteni, hogy mely nemzet találmánya, sem azt, hogy neve honnan ered. A "koch" szócska valószínűleg a német kochen (főz) igéből származik, azonban, hogy miért pont a felfújtra használjuk...??? A felfújt elkészítése egyébként rendkívül egyszerű, az eredmény pedig ínycsiklandozó.
Egy nagyobbacska adaghoz kb. 30 dkg rizsből tejberizst készítünk: a rizshez annyi vizet öntünk, hogy ellepje, néhány csipet sót adunk hozzá, majd addig főzzük míg majdnem megpuhul. A főzést vízben kezdjük, tejet csak később adunk hozzá. Ha a rizs már majdnem puha, levesszük a tűzről, kevés tejet adunk még hozzá, majd hagyjuk, hogy a rizs kb. fél óra alatt beszívja. Így a tejberizs pergős lesz, nem egy összetapadt massza.
A még meleg rizshez 10 dkg vajat, s három tojássárgát adunk majd addig kevergetjük, míg a vaj fel nem olvad. Ízlés szerint cukorral vagy vaníliás cukorral édesítjük, s hozzáadjuk a tojások keményre vert habját.
A masszát kivajazott tepsibe öntjük, majd forró sütőben kb. fél óra alatt készre sütjük. Akkor készült el ha állaga már szilárd, teteje kissé pirult.
Lekvárral, csokoládé- vagy vanília öntettel tálaljuk. 


2011. október 9., vasárnap

Barátság kenyér

A legtöbben bánjuk, hogy nem jegyeztük fel a nagymama receptjeit. Ezzel én is így vagyok. Néhány hónapja eszembe jutott egy süti, amit nagymama gyakran készített. A nevére sajnos nem emlékeztem (igazándiból az ízére sem) csak arra, hogy a sütemény egy hét alatt készült el, mert minden nap adni kellett a tésztához valamit. Én is mindig kaptam mamától tésztát, de sajnos akkor még nagyon kicsi kuktainas voltam egy ilyen komoly projekthez, így a tészta mindig idő előtt megromlott. Nemrég megtaláltam a receptet: Barátság kenyér! A lényeg abban rejlik, hogy egy hét alatt kovászt kell érlelni, melyet ezután részekre osztunk. Egy részből megsütjük a sütit, a többi részt pedig barátoknak ajándékozzuk. Ők továbbfejlesztik a kovászt, megsütik a sütit, majd továbbajándékozzák a maradék kovászt...
Az első napon egy tálban csomómentesre keverünk egy bögre lisztet egy bögre cukrot és egy bögre tejet. A tálat lefedjük, s a tésztát szobahőmérsékleten pihentetjük 4 napig. Minden nap megkeverjük! Az ötödik napon hozzáadunk még egy bögre lisztet, cukrot és tejet, csomómentesre keverjük, majd várunk a hetedik napig. Ekkor a kovászt részekre oszthatjuk. Ha nem adunk belőle senkinek megsüthetjük az egészet, így azonban szép nagy adag kenyerünk lesz.
A kovászhoz két bögre lisztet, egy bögre olajat, egy csomag sütőport, egy kiskanál szódabikarbónát, valamint három tojást adunk, s alaposan összedolgozzuk. Ízlés szerint mazsolával, csokidarabokkal, mogyoróval, stb...gazdagítjuk a tésztát, majd kivajazott tepsiben vagy tortaformában közepes tűzön (kb. 160 C) készre sütjük. 
Az íze egészen különleges. Sem a püspökkenyérhez, sem a kuglófhoz nem hasonlítható. Lekvárral vagy kakaóval kiváló.
S ha a barátainknak nem is adunk végül kovászt, legalább híjuk el őket uzsonnára:)