Diós fonott kalács

"A bejgli olyan sütemény, amit azért sütünk, hogy legyen, és azért eszünk, hogy fogyjon."

Hát igen....Itt van advent első vasárnapja. Úgy gondoltam, az idén koszorú és gyertyagyújtás helyett minden vasárnap sütök egy bejglit, más-más töltelékkel.  Már csak azért, hogy legyen. Aztán hét közben majd megesszük reggelire, uzsonnára, hogy fogyjon....

Persze az utolsó pillanatban gyorsan lebeszéltem magam a bejgliről. Helyette fonott diós kalács készült, mely gyakorlatilag bejgli, csak kicsit másképp...

A tészta a "bevált" recept szerint: első lépésben 2 dkg élesztőt kevés langyos-cukros tejben felfuttatunk, majd 50 dkg liszttel 25 dkg margarinnal, két tojássárgával, kb.5 dkg cukorral, csipet sóval  lágy tésztát dagasztunk. (Langyos tejet még szükség szerint adunk hozzá.)

Miután a tészta langyos helyen duplájára kelt, három egyenlő részre osztjuk. Az egyes részeket téglalap alakúra nyújtjuk (méretüket a tepsink nagyságához igazítjuk), majd megszórjuk porcukorral kevert darált dióval. Sokkal kevesebb tölteléket használjunk, mintha bejglit sütnénk, a dió csak vékonyan fedje a tésztát, különben kireped a finomságtól:) A téglalapot feltekerjük-készítünk egy "kis bejglit"- s félretesszük. A tészta másik két részét is hasonlóképp feltekerjük, majd a három tekercset összefonjuk, mint a fonott kalácsot. Tetejét egy egész felvert tojással megkenjük, majd közepes lángon (kb. 170 C) készre sütjük. 
Töltelékként bármint használhatunk: csokit, aszalt gyümölcsöt, mákot, gesztenyét....Azt hiszem  advent második vasárnapján mák és rumban áztatott aszalt szilva kerül majd a kalácsba.