Bejgli

A karácsonyi készülődés egyik, ha nem a legizgalmasabb pontja a bejglisütés. Izgulunk, hogy jó lesz-e; mi lesz ha kireped  vagy nem lesz elég fényes a teteje...Hát igen, "Exercitatio artem parat" szól a mondás, így a bejglisütéshez is mint minden máshoz, gyakorlat szükséges. Ha esetleg nem sikerül a remekmű, ne keseredjünk el, az a fontos, hogy tanuljunk az esetleges hibákból, s a bevált recepteket tartalmazó, maszatos kockás füzetünkbe bejegyezzük a tanulságot, hogy jövő karácsonykor is emlékezzünk rá. Így én is megtudtam ma reggel, a recept átolvasása közben, hogy az adott mennyiségű tésztából, négy, de legalább három bejglit érdemes készíteni, különben megismétlődik a 2006-os eset...:) Arra már sajnos nem emlékszem, mi történt 2006-ban, azonban az a gyanúm, nem kínáltuk bejglivel a vendégeket...
Egy adag tésztához fél kg lisztre, 25 dkg vajra vagy margarinra, két tojássárgára, kb.5 dkg cukorra, csipet sóra, valamint 2 dkg élesztőre  lesz szükség. Az élesztőt langyos tejben felfuttatjuk, majd összedolgozzuk a többi hozzávalóval. A lisztben elmorzsoljuk a puha vajat, ezután hozzáadjuk a tojássárgát, sót, cukrot és az élesztőt, majd alaposan kidolgozzuk. Tulajdonképpen egy szokványos kalácstésztát készítünk. A tésztát langyos helyen duplájára kelesztjük, majd három vagy négy részre osztjuk-attól függően, milyen nagy bejgliket szeretnénk készíteni. A cipókat téglalap alakúra nyújtjuk, majd eloszlatjuk rajta a tölteléket. Készíthetünk diós, mákos vagy gesztenyés bejglit. 
Ha a hagyományos diós-mákos mellett döntünk, a diót/mákot megdaráljuk, s porcukrot adunk hozzá. Hogy mennyire édesítjük, természetesen ízlés dolga, szerintem kb. negyed annyi cukrot adagoljunk, mint maga a töltelék. Számos recept javasolja, hogy a töltelékhez adjunk annyi forró tejet, hogy az teljesen krémes legyen. Én, őszintén szólva, mindig kihagyom ezt a lépést. Egyrészt időtakarékosságból, másrészt pedig azért, mert nem érzek túl nagy különbséget a tejjel és a tej nélkül készült töltelék között. Akárhogy döntünk, a diót illetve a mákot gazdagíthatjuk rumba áztatott aszalt gyümölcsökkel, mazsolával vagy meggybefőtt szemekkel. 
Gesztenyés töltelék esetén  a kész gesztenyepürét egy kis vajjal tesszük kenhetővé. Annyit adunk hozzá, hogy puha legyen, el tudjuk oszlatni a tésztán. A krémbe keverhetünk reszelt narancshéjat, ez különösen jól harmonizál a gesztenyével. 
A bejgliket sütés előtt 20-25 percig hűvös helyen pihentetjük, majd tetejüket tojássárgával kenjük meg. Közepesen meleg sütőben 25-30 perc alatt készre sütjük őket.
A bejgli-tapasztalataim szerint- akkor reped ki, ha túl sok töltelék van benne, illetve ha a sütés előtti pihentetés során túlságosan megkel. Ne tömjük hát dugig a tésztát töltelékkel, csak annyit tegyünk bele, hogy még kényelmesen fel tudjuk göngyölni. Nem feltétlenül a sok tölteléktől lesz finomabb.
S ha nem lesz olyan szép, mint a szakácskönyv lapjain (az enyém sem sikerült tökéletesre az idén, azonban úgy érzem jobb mint a 2006-os:)) ne keseredjünk el. Ha boldogan üljük körbe az asztalt, teljesen mindegy szép-e a bejgli. 

A Pincefalvak.hu borajánlata Tornai Pince, Mineraux Zenit 2009

Nagyon kellemes illatokkal telt, szalmasárga színű bor. Technológiailag hibátlan, tiszta. Illatában, ízében -furcsa módon- egyaránt meghatározó a bodzás jelleg (kicsit Sauvingnon blanc-os érzetet keltve). Ha azonban sikerül ezen túltenni magunkat és várunk a borral kicsit, előbújnak más, szélesebb spektrumról árulkodó jegyek is: a szőlővirág illata is felsejlik benne, ízében pedig a Somlói borvidékre jellemző mineralitás mellett a Vilmos körte zamatai bontakoznak ki. Lecsengésében a finom, édeskés fűszeressége teszi emlékezetessé. Kerek, de határozott savai miatt a bejgli elfogyasztása után kortyoljuk a bort, együtt fogyasztva a bor válik dominánssá.

Borainkról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.hu