Ha újra tizenéves lennék, szakács szeretnék lenni vagy inkább mézesbábos. Mivel szinte bizonyos, hogy már sem egyik, sem másik nem leszek, be kell érnem azzal, hogy karácsonyra sütök néhány tepsi - nem iparművészeti remeknek számító-mézeskalácsot. Persze akár rendelkezünk megfelelő kézügyességgel, akár nem, karácsonykor szinte minden családban közös program a mézes-sütés, a jobban sikerült példányok pedig rendszerint a fán is helyet kapnak. A mézeskalács azért válhatott az idők során ünnepi édességgé, mivel a nádcukor és a répacukor elterjedéséig a méz volt az egyetlen édesítőszer. Mivel drága volt, ezért a történelmi leírások szerint csak ünnepi alkalmakkor készítettek belőle süteményt.
Számos mézes recept létezik, az évek során sokat kipróbáltunk már. A jó tészta kemény, így könnyen formázható, könnyen lehet vele dolgozni. Térfogatnövelőre (sütőpor vagy szódabikarbóna) a mézeskalácsba csak nagyon kevés kell, hiszen ha formák túlságosan megnőnek elvesztik alakjukat. A kész mézesek pár napig még kemények, így érdemes őket időben elkészíteni.
Az én bevált receptem a következő: 1kg liszt, 1/2 kg porcukor, 1 kávéskanál sütőpor, 6 egész tojás, 20 dkg méz, ízlés szerint egy-két teáskanál őrölt fahéj, szegfűszeg és ánizs. Természetesen attól függően, hogy csak a karácsonyfára vagy egy csapat édesszájú kisiskolásnak készítünk, a hozzávalókat arányosan csökkenthetjük vagy növelhetjük. Egy kg lisztből kb. 6 db nagyobb tepsi készül, ha azonos alakú, kisebb formákat szaggatunk. Egy házikónak több hely kell a tepsiben.
A hozzávalókat összedolgozzuk, majd a tésztát fél cm vastagra nyújtjuk.Viszonylag nehezen fog összeállni, azonban így az állaga kemény, jól formázható lesz. Annak pedig, hogy milyen formát készítünk csak a kreativitásunk (és a rendelkezésre álló kiszúró formák mennyisége) szab határt. Az üzletekben szinte bármilyen szaggató beszerezhető a csillagtól a bárányig, azonban ha ügyesek vagyunk vékony pengéjű éles késsel bármilyen alakzatot kivághatunk. Így készíthetünk akár három dimenziós mézeskalács házikót is. Ha térbeli formát szeretnénk alkotni, az elemeket először vágjuk ki kartonpapírból, hogy pontosan illeszkedjenek, majd karamellel (olvasztott cukorral) ragasszuk őket össze.
A süteményeket díszíthetjük különböző magvakkal (napraforgó, tökmag, lenmag, szezámmag, mák, stb...) vagy fehér cukormázzal. Ha magvakkal szeretnénk díszíteni, a formákat még sütés előtt kenjük meg vékonyan tojásfehérjével, s ezután csinosítsuk ki őket. Így a magok rásülnek a tésztára. Melyeket cukormázzal szeretnénk bevonni , azokat a forró sütőből kivéve kenjük meg tojásfehérjével, s csak akkor kezdjünk neki a díszítésnek ha már kihűltek.
A mézeseket sütőpapírral vagy margarinnal kikent tepsiben helyezzük a forró sütőbe.Vigyázzunk, mert hamar elkészül- 15-20 perc- s a vékony tészta könnyen odaég.
A cukormázat egy tojásfehérjéből és porcukorból készítjük. Sosem mértem még meg mennyi cukrot használok, mivel ez függ a tojás nagyságától is. Addig adagoljuk a porcukrot a fehérjéhez, amíg a massza kenhető, de már nem folyós. A mázat egy zacskóba töltjük-melynek a sarkán apró lyukat vágunk- majd rányomjuk a pucér mézesbábokra. A máz fél óra alatt megszárad, addig ne rakjuk egymásra a sütiket.
A díszítéshez nagy kézügyességre és gyakorlatra van szükség, így ne keseredjünk el ha az első nem sikerül. Gyakoroljunk a fenyőfákon és a szíveken, s a házikót hagyjuk a végére...
Borajánlat:
Borajánlat:
A Pincefalvak.hu borajánlata Söptei Pince Sárgamuskotály, 2008
Elkészültek a mézeskalácsok, de maradt még pár, aminek díszítéséhez nincs már türelmünk? Jutalmazzuk meg magunkat, üljünk le pihenni és majszoljuk el a kalácsokat ezzel a borral! Páratlan élményben lesz részünk, ami után újult erővel vethetjük be magunkat a karácsonyi készülődésbe! Mély aranyszíne alapján valami izgalmasat várunk e bortól. Nem csalódunk. Érett szőlőből származik az alapanyag az biztos! Lassan csordogál a pohár falán, s a teltségérzet az ízben is megmarad. Illata ugyan csak közepesen intenzív (nem is baj, hogy nem terjengős), de boncolgatni való! Méz, vilmoskörtés fűszeresség, akácvirág, alma és egy kevés bodzaszörp. Ízében ugyanez a „rendezett” kavalkád. Sorban jönnek elő az újabb és újabb zamatok. Savai élénkek, finomak, különösen az utóízben maradnak meg sokáig almás-citrusos jegyek formájában. Magas alkoholérzete nem zavaró, inkább kellemesen mámorító.
Borainkról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése