Oregánós-olivás csigák

A nyár ízei: oliva, frissen vágott oregánó, s  néhány szem napsütötte paradicsom. Ennél finomabbat nem is kívánhatunk, legfeljebb még egy szelet friss sajtot borssal meghintve, s egy pohár hideg fröccsöt. 

A csigák receptje nem saját találmány, azonban a tapasztalat azt mutatja, mindig azok az ételek a legfinomabbak, ahol a  receptgyűjtésre használt maszatos kockás füzet már magától kinyílik...
A tésztához 1/kg lisztre, 5 dkg margarinra, 1 dl tejfölre, 2,5 dkg élesztőre, s kb. 1 dl vízre van szükség. Az élesztőt langyos vízben pici cukorral megfuttatjuk, s a többi hozzávalóval lágy tésztát készítünk. Kb. fél óra alatt meleg helyen duplájára kelesztjük, majd három részre osztjuk. A cipókból kb. 20 x 15 cm es téglalapokat nyújtunk, s megkenjük a töltelékkel. Ehhez egy jó nagy marék apróra vágott fekete olívabogyóra,  két nagy marék reszelt trappista sajtra, egy tojásra, s kb. 1 dl tejszínre van szükség. Nem kell semmit pontosan kimérni, nem lehet elrontani. A tölteléket ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, s hozzáadjuk az apróra vágott friss oregánót. A téglalapokat megkenjük, s 1 -1,5 cm vastag csíkokra vágjuk. Ezután csigává tekerjük őket, s kb. 180 C-os sütőben készre sütjük.
A csigák hidegen és melegen egyaránt finomak. Főleg, ha egy nagy pohár hideg fröccsel öblítjük le...

A Pincefalvak.hu borajánlata Németh Pince Badacsonyi olasz rizling, 2010

Ha fröccs, akkor Olasz rizling! Nem is lehetne jobbat kitalálni, mint, ami a Badacsonyról származik. Zöldes szalmasárga, élénk savú, közepesen telt, virágos bor. Illatában és utóízében a Badacsony vulkanikus kőzetének lehelete érződik. Friss, ropogós. Szódával kiváló frissítő a nyári kánikulában.
Borokról és borvidékeinkről bővebben: http://www.pincefalvak.hu/

Padlizsánkrém

"...megtalálta a borítékot, melyben egy füzet széléről letépett fecni volt, és rajta ceruzával írt egysoros válasz: Jó, férjhez megyek magához, ha megígéri, hogy soha nem etet velem padlizsánt."

Gabriel García Márquez - Szerelem a kolera idején

Ha egyszer nekiállunk padlizsánkrém receptet keresni, nem tudunk majd választani a bőség zavarában. Van aki megsüti, van aki megfőzi, az igazi ínyencek pedig grillezik. Van aki többféle fűszert tesz hozzá, s van aki semmit. Ahogy minden padlizsán különböző méretű - formájú, ízük mégis ugyanolyan finom, úgy a különböző padlizsánkrémek is biztosan mind egytől egyig mennyeiek.
Én egy nagyon egyszerű és biztonságos változatot szoktam készíteni, ahol esély sincs rá, hogy a padlizsánok felrobbanjanak a sütőben vagy a kerti grillezés közben meggyulladjon a hajam. Íze nem túl domináns, így a friss pirítósra kent krémet még mindenki a saját szájíze szerint fűszerezheti. 

Egy közepes adaghoz 4 padlizsánt meghámozunk, kockára vágunk, s kevés vízzel puhára párolunk. Ezután szűrőben hagyjuk kihűlni, s lecsepegni. Egy közepes fej vöröshagymát, s 4 gerezd foghagymát apróra reszelünk, majd a padlizsánhoz adjuk. Ízlés szerint sózzuk-borsozzuk, s 4-5 evőkanálnyi olívaolajat valamint mustárt adunk hozzá.  A krémet ezután alaposan összeturmixoljuk. 

Hűtőben néhány napig eláll, azonban biztosan hamarabb el fog fogyni, mintsem megromlana. 

Puliszka juhtúróval

" Meg kell enni! Ezt is, azt is. A puliszkát is, a túrót is. Aki nem keveri össze ésszel a kettőt, hanem előbb fölnyalogatja a túrót, annak a végire üresen marad a puliszka...!... Aki mindég csak puliszkát eszik, mindég csak puliszkát, akarattal... s a túrót félreteszi... annak vigyáznia kell, nehogy végül is a túró megromoljék... Ami pedig másokat illet..., nem kell irigyelni azt, aki mind csak pusztán eszi a túrót. A puliszkát, tudod, azt mindenkinek meg kell ennie! Én tudom ezt, én... nekem elhiheted. A puliszka, az nem romlik el. Az nem. Azt bizony meg kell enni, mind egy szemig. Ha öregen is, ha kutya-fáradtan, kutya-magányosan is. Azt meg kell enni. Nincs meghalás addig, míg az utolsó keserű morzsát is föl nem szedte az ember. Az így van.”

Wass Albert, A funtineli boszorkány

 

Puliszkát mindaddig nem ettem, míg nem olvastam Wass Albert műveit. Hallani is csak a görhéről hallottam, nagymamámtól, s arról sem dicshimnuszt. A kukoricalisztből vagy darából készült ételek így teljesen ismeretlenek voltak számomra, míg a Wass regények szorgalmas, ügyes, bátor hősei be nem lopták magukat szívembe. Ott bizony a szegény ember mást sem evett csak puliszkát meg túrót, esetleg egy kis szalonnát. Azt nem mondom, hogy ezentúl egy darab puliszkával vágok majd neki reggelente az útnak ha munkába megyek, de szerintem kimondottan finom köret, s néha mást is ki kell próbálni a krumplin, rizsen és nokedlin kívül.

A puliszka egyes vidékeken kukoricalisztből készül, azonban én darát használtam. A kukoricadarára annyi vizet öntünk hogy  bőven ellepje, s kevés sóval feltesszük főni. Folyamatos kevergetés mellett 10-15 perc alatt készre főzzük. A vizet igény szerint fokozatosan pótoljuk. Készíthetjük egészen hígra, de ha kicsit keményebb lesz formázhatunk belőle gömböcöket, s megfuttathatjuk egy kis zsíron. Formába öntve megszilárdul, így szépen szeletelhetjük is.

"Aki puliszkát vacsorázik, lábujjhegyen osonjon ágyba, nehogy útközben megéhezzék”.-tartja a mondás a könnyű, nem túl kalóriadús ételről. Ebben a nagy nyári melegben azonban kiváló köret lehet. S ne felejtsük el mellőle a juhtúrót sem...