Szilvásgombóc

"Íme a Föld.
Sose lehet tudni, hogy hol van a fent és lent.
Íme az ember.
Nem lehet látni, de ott van a lényeg benn:

Van-e titka?
Van-e íze?
Van-e szíve, ami jó?
Van-e magja?
Van-e még egy?
Van-e húsa olvadozó?
Ember, mint a Föld olyan,
Gombócnak is lelke van! "                     

                         "A Padlás"

Legtöbbünknek a gombócról persze nem A Padlás jelenet, hanem az Indul a bakterház jut eszébe. Ugyan, ha jól emlékszem ott nem szilvás, hanem lekváros gombócot készített a banya. Hogy szilvás, lekváros vagy barackos, mindegy is, azonos módon készül.

Első lépésként a krumplit héjában feltesszük főni. 5-6 db nagyobb krumpliból kb 15 db gombóc készíthető, természetesen annak függvényében, hogy azok kisebbek vagy öklömnyiek. A főtt krumplit meghámozzuk, összetörjük, majd hagyjuk, hogy teljesen kihűljön. Ezután diónyi zsírt, néhány csipet sót, és annyi lisztet adunk hozzá, hogy a tészta már ne ragadjon, de könnyen formázható legyen. A szükséges liszt mennyisége nagyban függ attól, hogy milyen a burgonya. Ilyenkor nyáron, még "vizesebbek" krumplik, így több lisztet kell használnunk, mint március végén. 

A tésztából kis darabokat szaggatunk, tenyerünkben kb. 1 cm vastagra lapítjuk, majd belehelyezzük a tölteléket. A szilvába vagy sárgabarackba tehetünk fahéjas cukrot, de akár egy kis diót is. Ha gyümölcsök túl nagyok, daraboljuk fel, hiszen a nagy gombóc jó, de azért túlzásba ne essünk:)

Ezután bő, forró vízben kifőzzük őket. Akkor készültek el, ha már víz tetején lebegnek, nem süllyednek le. Végül pirított zsemlemorzsába forgatjuk, s melegen, fahéjas porcukorral tálaljuk.

A gombóccal én is úgy vagyok mint a kis Bendegúz, inkább elrontom a gyomrom, de amit lehet nem hagyok meg másnapra. Persze azért ne együnk annyit, hogy kísértetet lássunk a kukoricásban...