Csíráztatás

Ilyenkor, a tél végi vitaminszegény időszakban mindenki csírákkal akar minket megetetni. Mert hogy a csíra finom... és egészséges... és olcsó... és otthon is könnyedén csíráztathatunk....

A csírák valóban finomak és tele vannak vitaminnal, azonban az otthoni csíráztatás szerintem nem biztos, hogy mindenkinek elsőre sikerül. (Nekem nem jött össze.) Nem azért mert bonyolult, csak kicsivel több odafigyelést igényel, mint arra elsőként számítanánk.

"Az egész azzal szokott kezdődni, hogy a boltban lézengve veszünk magunknak egy doboz csírát. Rászórjuk a vajas kenyérre (nagyon ízlik), aztán egyből írjuk is be a keresőbe, hogy CSÍRA. Kiderül, hogy otthon is könnyedén csíráztathatunk, sőt a szomszéd utcában lévő gazdaboltban csíráztató tál is kapható.

Munka után irány a bolt, ahol legalább 15-20 féle csíráztatni való mag és 3-4 féle csíráztató tál közül választhatunk. Még jó, hogy előzőleg megnéztük a neten, melyik csíra milyen vitamint tartalmaz, s mire jó, így tudatosan választunk. Legalább 6 félét találunk, amire feltétlen szükségünk lesz,  annak reményében, hogy ezután nem lesz baj a koleszterinünkkel, szebb lesz a bőrünk, megnyugszik a gyomrunk és üde lesz a májunk.

Csíráztató tálból is van műanyag, kerámia, emeletes, gazdagon és még gazdagabban díszített...

Végül egy lélegzetelállítóan szép kerámia csíráztató edény, valamint egy tucat csírázásra váró,  életerőt hordozó mag boldog tulajdonosaként lépünk ki az utcára. 
Otthon aztán egyből nekilátunk a  csíráztatásnak. A kérdés csak az: melyik legyen az első, hisz magból van legalább tízféle, tálunk pedig csak egy. De már jön is az isteni szikra: készítünk egy keveréket, és egyből lesz egyszerre mindenféle csíránk. Összevegyítünk négyféle magot (jó sokat, hogy egyből sok csíra legyen), aztán öntünk rá vizet és várunk....Következő napra a magok megindulnak, de amikor locsolnánk őket nem folyik ki a víz a csíráztató tál alján. Eltömődött. Most mi legyen? Sebaj, ha áll rajta a víz annál jobb. Két nap múlva az egyik gyorsan csírázó mag már hatalmasat fejlődött. Boldogan nézegetjük. De mi ez a fura szag? Jobb lesz ha egy darabig nem öntözzük?....Harmadnapra a projekt befullad. És ballaghatunk el a boltba csírát venni..."

Nekem jó pár alkalomba került mire kitapasztaltam a csíráztatás csínját-bínját. Aztán persze már megy a dolog mint a karikacsapás, de van pár alapszabály amire figyelni kell.

 - A csíráztató tál általában egy felső, szűrőszerű részből és egy alsó tálkából áll. Felülre tesszük a csíráztatni kívánt magokat, alulra pedig lecsepeg a felesleges víz. Ha a kicsi magok beszorulnak a szűrőn lévő lyukakba és ott duzzadnak meg eltömítik azt és nem fog megfelelően lefolyni a víz. Érdemes ezért a magokat  néhány órára beáztatni, s már duzzadt állapotban helyezni a szűrőre, így nem tudnak beesni a lyukakba.

-  Egyszerre csak egyféle magot tegyünk a tálba, illetve csak olyanokat keverjünk, melyek azonos intenzitással csíráznak. A gyorsan és nagyra növő csírák elnyomják azokat melyek kisebbek vagy lassabban fejlődnek.

- Ne tegyünk túl sok magot a tálba, mert miután megduzzadtak, sokkal több helyet foglalnak. Ha túl sűrűn vannak a csírák befüllednek.

- A csírákat nem elég egyszer egy nap öntözni. 3-4 óránként le kell őket öblíteni különben kiszáradnak. Ha nem vagyunk otthon és ezt nem tudjuk teljesíteni, fedjük le az edényt egy darab frissen tartó fóliával (folpack). Így nem szárad ki, s elég reggel és este öntözni. A legjobb ha a csap alatt alaposan lezuhanyozzuk őket. 

Ha erre a néhány apró, de fontos dologra odafigyelünk, biztosan sikerülni fog a csíráztatás, s minden nap másfélét szórhatunk a zsíros kenyérre.