Stroganoff

Szegény Stroganoffok vélhetően forognának a sírjukban, ha megtudnák mi került a tányérra "Stroganoff bélszín" gyanánt. Az étel, a hagyományok szerint egy híres orosz kereskedő családról kapta a nevét. Arról, hogy az ételt egy Stroganoff találta-e ki vagy csak szívesen látták ha a szakács vasárnaponként az asztalra teszi, arról már nem szól a fáma. Mindenesetre az étel neve arra csábítja az embert, hogy kiderítse mi az pontosan és megfőzze. Ahány szakácskönyv, annyi recept, s ahogyan az már lenni szokott öt leírás gondos átböngészése után, biztosan egy hatodik, saját verziót valósít meg az ember.
Az ételhez 70 dkg marhacombot használtam. Nem bélszínt, mivel épp nem volt a hentesnél, az üzletben pedig a mester inasa tartózkodott, aki nem tudta megmondani mikor vágnak újra, így ételt máris átkeresztelhettük Stroganoff bélszínről Stroganoff marhára...
A combot kb. 2 cm-es csíkokra szeleteltem, megborsoztam, olívaolajba forgattam, majd egy napig a hűtőben pácolódott. Ezután a húst egy fej apróra vágott hagymával együtt megpirítottam, majd borban készre pároltam. Amikor a hús már puha volt egy dl főzőtejszínt, kevés sót, két marék apróra vágott gombát és két evőkanál mustárt tettem hozzá. Ezután kb. 15 percig tovább rotyogott, míg a gomba meg nem puhult. A legvégén néhány apró kockára vágott savanyú uborkát adtam hozzá, s főtt tésztával tálaltam. Finom lett, annak ellenére, hogy a Stroganoff család főszakácsa biztos másképp csinálta volna. Így utólag visszatekintve nem probléma, hogy nem bélszínt használtam, sőt a tejszínes-gombás szósz akár disznó vagy csirkehússal is finom lehet.

Én azért morcos lennék, ha a rólam elnevezett ételt nem az eredeti recept szerint készítenék. Ez a veszély azonban egyenlőre nem fenyeget...:)