"De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni. ..."
A kuglóffal kapcsolatos álmaimat én nem tudom versbe önteni, de ha tehetném, minden hajnalban felkelnék sütni egy kuglert, ha lenne aki megeszi. Sajnos seki nem tolong a kuglófomért. Kár, hogy József Attilának már nem süthetek... Kuglófot sütni nagyon egyszerű. Viszonylag gyorsan elkészül, ha csak a munkaidőt számítjuk, hiszen míg a tészta megkel, az legalább egy szűk óra. Hozzávalók tekintetében sem kell precíznek lennünk, én sosem veszem elő a mérleget. Langyos, cukros tejben megfuttatunk egy fél élesztőt. Egy nagy tálba kb. 40-50 dkg lisztet teszünk, szórunk rá némi cukrot (kb. 5 dkg), majd két tojássárgájával s 10 dkg margarinnal valamint az élesztővel egy fakanál segítségével simára dolgozzuk. Langyos tejet még mindenképp önteni kell hozzá, mégpedig annyit, hogy könnyen önthető tésztát kapjunk (mintha piskóta lenne). A tésztát kivajazott kuglófformába öntjük, s langyos helyen addig kelesztjük, míg tele nem lesz a forma. Ezután kb. 170 fokos sütőben kisütjük. A tésztába ízlés szerint tehetünk csokoládét, mazsolát, kakaóport vagy diót, így mindig változatos egyedi kuglert készíthetünk.
Noha egy National geographic cikk szerint a kuglernek nem is a kuglófot hanem a mignont nevezték abban az időben. Nevét egy cukrász családról kapta. Kugler Henrik alapította a Vörösmarty téren álló híres cukrászdát, mely ma egy másik mester Gerbeaud Emil nevét viseli. Mindenesetre a kuglófot én kuglernek nevezem, s mindig József Attila verse jut róla eszembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése