A mesében, a legkisebb fiút mindig hamuban sült pogácsával indítják útnak. Az sajnos sosem derül ki, hogy a hamuban hogyan sül ki a pogácsa, pedig én erre lennék leginkább kíváncsi.....A kérdés nem engem gondolkodtatott el elsőként, a National Geographic oldalán a következőt olvashatjuk:
"A Besztercei Szójegyzékből, a ma ismert legkorábbi szótárunkból, amely a 15. század első negyedében született, kiderül, hogy tulajdonképp parázsban sütött kenyérről van szó. A „hamuba sült pogátsa” ugyanis megegyezik a „parázsba sütött kenyér”-rel, sőt, a pogácsa végső őse a latin focacia (panis focacius=hamuban sült kenyér), amiből aztán az olaszok focaccia-ja (lapos, sült kenyér) is származik."
Így mesebéli receptek helyett be kell érnünk a már jól ismert, azonban annál inkább kedvelt pogácsareceptekkel, melyek közül én a töpörtyűs és a tejfölös pogácsát készítem leggyakrabban.
A töpörtyűshöz 70 dkg liszt, 1 tojás, 2 dl tejföl, 10 dkg margarin, 3 dkg élesztő, só, bors valamint 30 dkg darált töpörtyű szükséges. Az élesztőt cukros tejben megfuttatjuk, majd a többi hozzávalóval tésztává dolgozzuk. A só illetve bors adagolás a legnehezebb kérdés. Kb. 3-4 teáskanál só illetve 1-2 teáskanál bors szükséges, azonban természetesen mindenki a saját ízlése szerint változtathat ezen. Az elkészült tésztát langyos helyen kelesztjük, majd felvert tojással megkent pogácsákat forró sütőben kisütjük.
A tejfölös pogácsa készítéséhez 50 dkg lisztre, 25 dkg margarinra, 2 tojássárgára, 2 dl tejfölre, 3 dkg élesztőre, pici tejre (az élesztőhöz) és kb 3 teáskanál sóra van szükség. A töpörtyűs pogácsához hasonló módon elkészítjük a tésztát, 20 percig langyos helyen pihentetjük, majd kinyújtjuk, s négybe hajtjuk. Ezután 20 perc pihentetés, majd újabb hajtogatás következik. A pogácsákat ezután kiszaggatjuk, tetejüket tojással kenjük meg, ízlés szerint sajtot vagy köményt szórunk rá.
És talán jobb is, hogy nem hamuban sült....
"A Besztercei Szójegyzékből, a ma ismert legkorábbi szótárunkból, amely a 15. század első negyedében született, kiderül, hogy tulajdonképp parázsban sütött kenyérről van szó. A „hamuba sült pogátsa” ugyanis megegyezik a „parázsba sütött kenyér”-rel, sőt, a pogácsa végső őse a latin focacia (panis focacius=hamuban sült kenyér), amiből aztán az olaszok focaccia-ja (lapos, sült kenyér) is származik."
Így mesebéli receptek helyett be kell érnünk a már jól ismert, azonban annál inkább kedvelt pogácsareceptekkel, melyek közül én a töpörtyűs és a tejfölös pogácsát készítem leggyakrabban.
A töpörtyűshöz 70 dkg liszt, 1 tojás, 2 dl tejföl, 10 dkg margarin, 3 dkg élesztő, só, bors valamint 30 dkg darált töpörtyű szükséges. Az élesztőt cukros tejben megfuttatjuk, majd a többi hozzávalóval tésztává dolgozzuk. A só illetve bors adagolás a legnehezebb kérdés. Kb. 3-4 teáskanál só illetve 1-2 teáskanál bors szükséges, azonban természetesen mindenki a saját ízlése szerint változtathat ezen. Az elkészült tésztát langyos helyen kelesztjük, majd felvert tojással megkent pogácsákat forró sütőben kisütjük.
A tejfölös pogácsa készítéséhez 50 dkg lisztre, 25 dkg margarinra, 2 tojássárgára, 2 dl tejfölre, 3 dkg élesztőre, pici tejre (az élesztőhöz) és kb 3 teáskanál sóra van szükség. A töpörtyűs pogácsához hasonló módon elkészítjük a tésztát, 20 percig langyos helyen pihentetjük, majd kinyújtjuk, s négybe hajtjuk. Ezután 20 perc pihentetés, majd újabb hajtogatás következik. A pogácsákat ezután kiszaggatjuk, tetejüket tojással kenjük meg, ízlés szerint sajtot vagy köményt szórunk rá.
És talán jobb is, hogy nem hamuban sült....
Borajánlat:
A Pincefalvak.hu borajánlata Bussay Pincészet Esküvé 2008.
A pogácsa a borkóstolások szinte elengedhetetlen része. Így könnyűnek tűnik a borválasztás. Olyan bort találni azonban, amely a töpörtyűs pogácsa mellett is érvényesül, már egy fokkal nehezebb. Az Esküvé Rizlingjei határozott fajtajelleges karakterrel bírnak, amely felveheti a versenyt pogácsánkkal. A szalmasárga bor illat- és ízvilágát azonos jegyek határozzák meg. Az „olaszos” virágillatok kiegészülnek a „rajnais” petrolossággal. Az ásványos ízek a töpörtyű sósságát jól kiegészítik. A bor néhány gramm maradékcukra az élénk savakat kellemesen lekerekíti. A megfelelő fahordó használatból és a fajtákból adódó pici kesernyésség az utóízben nem bántó, sőt inkább tartalmas lecsengést ad a bornak.
Borokról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése