Az almás pite készítésének valószínűleg minden családban sőt minden országban komoly hagyományai vannak. Nem csoda, hisz az alma Magyarországon a legnagyobb területen termesztett gyümölcsfaj, az Unió összes almatermése pedig az utóbbi 15 évben 6-9,5 millió tonna között ingadozott. Ezen kívül azon kevés gyümölcs egyike, mely megfelelő tárolási körülmények között akár következő tavaszig eltartható. Persze minden háziasszonynak megvan a jól bevált almás pite receptje, s ahány helyen megkínálják az embert, annyiféle pitével találkozhat. Van aki vastagabb, van aki vékonyabb tésztával készíti, sőt találkozhatunk krémes, pudingos változatokkal is. Az én receptem egy 1935-ös Váncza szakácskönyvből származik. A sütemény a Mese almás névre hallgat, s az alatta található zárójeles megjegyzésből kiderül, hogy "kiadós" süteményről van szó.
A recept így szól: "1/2 kg lisztet, 1 csomag Váncza-sütőport, kevés sót és 20 dkg cukrot 1 egész tojással, 15 dkg zsírral és 2 deci tejfellel összegyúrunk. A tészta egyik felét tepsiben egyenletesen elnyomkodjuk. Az almatöltelékhez 1/2 csomag Váncza-vanilincukrot, mazsolát és törött fahéjat is tegyünk. A tészta másik felével az almát betakarjuk s tojás sárgájával megkenve, villával megszurkáljuk. Forró sütőben világosbarnára sütjük. A kész tésztát vanilincukorral bőven behintjük."
Az almát miután lereszeltük érdemes negyed órát állni hagyni majd kinyomkodni, mivel könnyen eláztathatja a tésztát. Kevés zsemlemorzsát is szórhatunk a töltelék alá, mely felszívja a sütés során keletkező nedvességet. Ha a tésztához nem akarjuk elhasználni a "jó zsírt" természetesen margarinnal vagy vajjal is készíthetjük azt, azonban ekkor 40 dkg liszt is elegendő. Így valamivel vékonyabb lesz a tészta, mely talán még ízletesebbé teszi a süteményt. A tetejét tojássárga helyett egész tojással kenem meg, s cukrot már sosem szórok rá. Így is eléggé édes, s a tojásnak köszönhetően teteje szép fényes lesz.
Érdemes talán feljegyezni és kipróbálni a receptet, hiszen ahogyan a múlt század elején kiadott szakácskönyv előszavában is olvashatjuk: "Minden háziasszonynak megvan a kis könyve, melybe kapott s jónak talált sütemény-előiratait összegyűjti. Bármennyire is gazdag tartalmú legyen ez a kis jegyzet, mégis szükséges ezt újabb és újabb receptekkel bővíteni."
Borajánló
Borainkról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.huA recept így szól: "1/2 kg lisztet, 1 csomag Váncza-sütőport, kevés sót és 20 dkg cukrot 1 egész tojással, 15 dkg zsírral és 2 deci tejfellel összegyúrunk. A tészta egyik felét tepsiben egyenletesen elnyomkodjuk. Az almatöltelékhez 1/2 csomag Váncza-vanilincukrot, mazsolát és törött fahéjat is tegyünk. A tészta másik felével az almát betakarjuk s tojás sárgájával megkenve, villával megszurkáljuk. Forró sütőben világosbarnára sütjük. A kész tésztát vanilincukorral bőven behintjük."
Az almát miután lereszeltük érdemes negyed órát állni hagyni majd kinyomkodni, mivel könnyen eláztathatja a tésztát. Kevés zsemlemorzsát is szórhatunk a töltelék alá, mely felszívja a sütés során keletkező nedvességet. Ha a tésztához nem akarjuk elhasználni a "jó zsírt" természetesen margarinnal vagy vajjal is készíthetjük azt, azonban ekkor 40 dkg liszt is elegendő. Így valamivel vékonyabb lesz a tészta, mely talán még ízletesebbé teszi a süteményt. A tetejét tojássárga helyett egész tojással kenem meg, s cukrot már sosem szórok rá. Így is eléggé édes, s a tojásnak köszönhetően teteje szép fényes lesz.
Érdemes talán feljegyezni és kipróbálni a receptet, hiszen ahogyan a múlt század elején kiadott szakácskönyv előszavában is olvashatjuk: "Minden háziasszonynak megvan a kis könyve, melybe kapott s jónak talált sütemény-előiratait összegyűjti. Bármennyire is gazdag tartalmú legyen ez a kis jegyzet, mégis szükséges ezt újabb és újabb receptekkel bővíteni."
Borajánló
A Pincefalvak.hu borajánlata Tóth Ferenc Borászat, Édes Lányom, 2007
Ez a félédes bor jól megállja a helyét az almás pite édes (-kicsit savanykás) ízei mellett. Szép aranysárga színnel jelenik meg a pohárban. Illata nagyon komplex, különösen, ha várunk vele kicsit. Narancshéj, citrusok, loncos virágosság, mézes-birses késői jelleg utal a bor gazdagságára, az érett Leánykára. Ízben mindez felfedezhető, de még kiegészül baracklekvárral. A bor savai élénkek, de a maradék cukor miatt kevésbé harsányak. Az utóíz hosszan érezhetően, kellemesen zöldalmás, némi kesernyés lecsengéssel a végén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése